Ír-Kefir(ke)

húsz év.. :))

2012-02-01T16:14:00.000Z

Ő meg én, 20 éve, a Véndiákban..

Ááááá, nem is lehetünk ilyen öregek :)))

Kisfiúk a konyhában

2012-01-29T13:06:00.000Z

Tegnap fiús konyhanapot tartottunk. Úgy alakult, hogy Benikémnek tiramisu-ra indult be a fantáziája, én meg kitaláltam, hogy akkor ez egy elég egyszerű süti ahhoz, hogy megcsináltassam velük magukkal. Rettentően élvezték a dolgot, kötényt ragadtunk, és én mint konyhalány csak felügyeltem, koordináltam, instruáltam, előkészítettem, takarítottam, és örökítettem :) Íme:

mama

2012-01-28T10:30:00.001Z

A kép bal szélén ülő Mamám ma lenne 85 éves.

23 éve, 62 éves korában halt meg, a mai napig hiányzik, nagyon szerettem.

képek :)

2012-01-24T09:44:00.000Z

Tegnap rendet tettem a mobilomon is, és találtam jó pár fotót, amit elfelejtettem leszedni.

Itt éppen a gyerekmunkások gyártják az esti gyümölcssalátát, pizsiben. :)

Marci követ hajít... :)

Beni és a régi jóbarát, PostmanPat :D

A kedvenc kávézónkban, Buddy közepes méretű kávét kortyolgat, Beni meg sütizik. :D

Havazás.. kb. egy hónapja..

A múlt heti naplemente, sajnos menetközben, kocsiból..

pillanatnyi képek a gyerekekről

2012-01-23T19:17:00.000Z

Ezer éve nem írtam a gyerekekről, szégyenlem is, de tény, hogy sokszor meggátol a dolgok leírásában, az, hogy vekengek (Juca rulez :)): bezárni vagy nem bezárni.. ÉS akkor jön egy olyan az életünkben, hogy megismerünk megint Valakiket (Béé és VCSibe) a blogon keresztül, akikkel gyaníthatóan soha az életben nem futottunk volna össze.. és akkor valahogy eltörpülnek a gátló tényezők.

Na, megint elkanyarodtam. A gyerekekről akartam írni..

Hannus: érettségi előtt álló, komoly csaj lett. Határozott, teljesen fix elképzelése van a közel jövőjéről. A zenét sajnos félreteszi az érettségi után, és a művészettöri irányába kanyarodik. Másfél éve rajzol, fest, de ez is csak hobbi marad neki. Tervei között a Trinity College szerepel, Démó is idejár, igaz, ő fizika szakra. Démóval tök jól megvannak, szeretik egymást, és együtt képzelik el az életüket.

A kora ellenére sikerült beilleszkednie teljesen a suliba, szeretik, becsülik. Csakis legekben beszélnek Róla a tanerők. Bár sokszor túl komoly, azért a hülyeségben benne van, és elő-előjön belőle (is) a gyerek. Beni (is) nagyon szereti, mert ő az egyetlen a Nagyok közül, aki 'nem idegesíti fel'. :))

Tomi: 17 lesz idén, jövőre érettségizik. Neki is komoly tervei vannak. Pl az atlétikában: idén valszeg nem fog versenyezni, mert nem tudott úgy felkészülni, ahogy szeretett volna. Most talált egy edzőt magának, ez az Öreg fog neki segíteni, hogy ki tudja azt hozni magából, amit szeretne. Heti 3szor edz, egyszer úszik. A köztes időkben gitározik.:)

A karácsonyi pedál nagyonnagyon bejött neki, és megunhatatlan.

Sebész akar lenni, így vagy Dublinba, vagy Galway-be akar menni érettségi után.

Remek kölyök, nagy dumás. Élvezzük, hogy kezd felnőni, és vele is lehet komoly dolgokról beszélgetni, vitázni. :)

Kari: édesem. A Legkisebb Lányunk. Temperamentumos, igazi hangulatember. nagyon tud repkedni és nagyon tud lehuppanni is. Zene-zene-zene-zene.. és a barátnők.

Nagyon jól tanul ő is, bár ha csak lehetne egész nap zongorázna. Nagyon durván fejlődik, most épp a Bohemian Rhapsody-t gyakorolja, Tomival.

Átvállalta a kissrácok zongoratanítását Hannától, akinek ez az egész érettségi mizéria sajnos kiteszi a mindennapjait. Hihetetlen jó tanár is, teljesen elfogadják a fiúk és igen, tisztelik is.

Jancsi: itt 4.-es. Népszerű az osztálytársak körében, szereti mindenkit, de ugyan ki ne szeretné ezt a kisfickót. :D szóval igen, ő is jól tanul, nagyon jól belerázkódott az angolba. Olvas, ír, mindkét nyelven. A Harry Potter 1.-et kapta meg magyarul Karácsonyra, már be is fejezte, most Tomi ajánlásával egy fantasyt olvas. Ellenben a "Ropi naplója" (wimpy kid") sorozatot meg angolul. Kreatív, és mostanság rendmániás. Mmint a másik két kisfiúhoz képest rendmániás. Nagy hatást gyakorol a környezetére, Beni isteníti, szófordulatai annyira találóak, hogy még Démó is használja. :)

Marci: az örök mosoly. :))) Komolyan: ránéz az ember és már jobb a kedve. Imádja a sulit, a tanárnénije szerint akkkkkorát fejlődött, hogy csak na. És most, hogy nincs nyelvi akadály, meg tudja mutatni igazán, hogy milyen okos is ő. 2 hetente előadást kell tartaniuk, egy -saját maguk által választott- témáról. ez a kedvence. Ilyenkor különféle állatokról tart beszámolót, merthogy továbbra is állatmániás. A Világ Állatai-val jön-megy, kel-fekszik.

az angolja szuper, és hihetetlen, de brit akcentusa van. :O :)

Beni: a Kicsi. Igen, tudja, és ki is használja. :D Imádnivaló rosszcsont. :D Nem tanítjuk angolul, mert ugyebár vannak ez elveink (majd erről máskor), ennek ellenére ragad rá, és egyre nyíltabban kezdeményez angolul is. A betűk most kezdték el érdekelni, és lelkesen másol mindent le. Felismeri és leírja a nevét, a számokat felismeri és a tízes számkörben tök jól mozog. Szeret a központban lenni. Nem szeret mostanában felöltözni, pedig nagyon ügyesen tud. Fürdés felügyelettel, de tök egyedül, tud kenyeret kenni és finnyás is kicsit.

A rajzai nagyon kifejezőek, testek, kezek-lábak, ujjak.. érzelmek az arcon és buborék a fejek felett krixkraxszal a beszédet imitálva. :)

Hát röviden ennyi Kedves Napló. Eltesszük ezt is emléknek, de jó is lesz majd újra olvasni. :))))

Harmadik alaptörvény, avagy Newton és OV

2012-01-23T18:23:00.001Z

Az erőtan harmadik törvénye ezt mondja:

Valahányszor egy test hatást gyakorol a másik testre, mindannyiszor a másik test is ugyanakkora, de ellenkező irányú hatást, erőt gyakorol az első testre.

Hívják még ezt a törvényt hatás-ellenhatás törvénynek. Newton fogalmazta meg, 1867-ben. Nem vagyok fizikus, sőt...de bizton állíthatom, hogy nálam ez kitűnően működik. Newton-nak nem volt fogalma arról, milyen a magyar politika, nyilvánvalóan Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc neve sem mondott volna neki sokat.

Világéletemben utáltam a politikát. Na jó, nem utáltam, egyszerűen nem érdekelt. Nem foglalkoztatott. Általában úgy gondoltam, hogy nem sok közöm van hozzá. Máshogy mondva tehetek akármit én, attól semmi nem lesz jobb vagy rosszabb, inkább törődtem a saját kis szekeremmel. Tudom, ezt sokan nem vallják be, pláne így nyilvánosan. Én vállalom. "Family comes first" - ahogy szokják mondani. Tisztában vagyok azzal, hogy előfordul, amikor a politika bekúszik a mindennapokba, benyúlik a zsebekbe, és belemászik a fejekbe. Valami ilyesmit érzek most is. Nem tudok úgy beszélni otthoni ismerősökkel vagy rokonokkal, hogy így vagy úgy, de ne jelenjen meg a politika. Nem tudok úgy felmenni egy közösségi oldalra úgy, hogy ne tolná valaki az arcomba OV-t, vagy valamelyik másik akárki épp aktuális dolgát.

Utálom. Minél jobban nyomakszik, annál jobban nyomom vissza. Erőtan. Ott tartok, hogy hosszabb ideig nem nézek rá azokra az oldalakra, amikre pedig rendszeresen rá-rá tekintek, mert nem érdekel. Bosszant.

Tudom, nem élünk otthon. Könnye(bb)en megtehetem, hogy szarok rá, milyen nehéz a helyzet. Megjegyzem, mostanság sehol sem könnyű. Itt is van politika, itt is van válság, és itt is benyúl a zsebünkbe. Ki-ki megéli úgy, ahogy tudja, Nincs mit tenni. Az ember elfogadja azt, ami van, és a lehetőségekhez képest igyekszik a legjobbat nyújtani. Természetesen tudom, hogy nem szabad, sőt...nem is lehet összehasonlítani a két országot. De élőhely ez is, az is. Az életem meg az én életem. És igyekszem kiirtani belőle azt, ami idegesít, és nem visz előrébb.

hagyomány..

2012-01-23T17:12:00.002Z

Nem hinném, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy a világból ki lehet kergetni az általánosítással.

Bizonyára, mert rajtam/rajtunk oly' sokszor vetették be: "sok gyerek= cigányok/vallásos-elvakultak/nem tudnak védekezni, mer' olyan hülyék/csórók és nem tudnak gumit venni" "dagadt=zsír zabál és sört vedel" és sorolhatnám a végtelenségig.. Ja, jó páran már belénk gyalogoltak, de nem is erről akartam íni, hanem arról az általánosításról, miszerint az írek hülyék és primitívek. Így igen, mind a 4 millióan.

A legékesebb példa, amit most a legtöbb magyar ismerősöm hangoztat, és hevesen bólogatnak, hogy tényleg milyen hülyék is az írek.. az a tavasz kérdése. Ugyanis az írek szerint február 1.-én kezdődik a tavasz (és a tél pedig november elsején).

Én magam is csodálkoztam, mikor ezt 2 éve hallottam a gyerekeimtől, de -tádááámmm- utánanéztem, hogy miért.

Meg is osztom itt ezt a fene nagy tudásomat, ha kő, ha nem. :D

Szóval, bár az északi féltekén a tél az a december-január-február, de az írek, a régi ír kalendáriumok és mítoszok nyomán, mikoris október 31.-én (halloween-kor) a Samhain-t tartották: ez egyfajta arató ünnep, mert sikerült betakarítani a terményeket, az új év kezdete.. blablabla, másnap azaz november elsején pedig elkezdődött a "darker half" azaz a tél. És így szépen eltolódtak a hónapok, és St. Brigid napján (Imbolc), február elsején kezdődik az ír tavasz.

Nem is olyan bonyolult, igaz? Csak hagyományőrzés ez is.

first step

2012-01-23T15:55:00.000Z

Tegnap hivatalos lett, amiről eddig csak fű alatt tudtam: elindultam felfelé.

Ahogy Gy mondta, ilyen helyeken bizonyos idő után az ember segge alá megérik a pozíció, ami lényegében így is van.

Több fizu: pozitív, több b*sztatás: negatív.

Nagyjából ez a mérleg, és hát pénzből élünk, még jóhogy lépegetek.

lame :))))

2012-01-23T15:40:00.000Z

Nem kicsit néztem ma, mikoris a jól megszokott legelő birkák, tehenek, lovak, szamarak után egy TEVE tűnt fel az egyik legelőn...

Bakker, OK, hogy globális felmelegedés, meg minden, de ennyire???

Hazafelé aztán persze már feltűnt, hogy egy cirkuszt építenek a legelő mellett... szőőőőke. :D

numbers-success-happiness

2012-01-22T14:45:00.000Z

A ma két éve elkezdett közös ~~koplalásunkat~~ életmódváltásunkat jól megünnepeltük: megnéztünk kb ezer gázabbnál gázabb képet magunkról. Minő perverzió. :))))

És örülünk magunknak, hogy milyen jó kis soványak vagyunk.

Buddy blogján nyomon lehet követni, h ő miként alakult át, fogyott le és 5 hónapja tartja a súlyát.

Velem az történt, hogy 1 éve már tartósan 21-es a BMI-m, és vegyes étrenden vagyok. Pl eszek rizst, krumplit is, módjával.

Aki ismert réges-régről tudja, hogy pl. 2005-ben még 63 kiló voltam (180 centi vagyok), igaz, aktívan sportoltam: heti 3* 1 óra kosárlabdázás, majd 2006-ban megszületett Beni, aztán a terhesség alatt felszedett kilók nemhogy le nem olvadtak, hanem a vmi vonzás-törvényt alkalmazva, felhalmozódtak a kis habtestemen.

Aztán (kifogás-kifogás-kifogás) jött Írország, stressz, stressz, Buddy arclebénulása, aztán kitavaszodott -2009-, rádöbbentem, hogy 18-as (otthoni 46-os) cuccokat hordok.. OK, akkor el kezdtem futni.. kb. semmit nem ért. Próbálkoztam különféle trükkökkel, h leadjam a felesleget, de mivel az életemben sosem kellett fogyókúráznom, sztem nagyon szarul álltam hozzá. Közben a ruháim közé be-becsúszott egy-egy 20-as is (otthoni 48-as).

A lényeg 2010 jan. 22. Buddy elhatározta, hogy nincs tovább: TENNI kell vmit, így gyorsan lecsaptam, hogy énisénisénis.

Hát így.

99 kilóig sikerült felgyúrni magamat, 2010 Karácsonyán elértem a 71 kilót, ennyi vagyok most is. Voltam pl. nyáron 68 kiló is, az alsó limitem annyi, a felső 72. Nem mondom, nem lenne rossz újra 63 kilósnak lenni, de 2005 óta eltelt 7 év, idén 37 éves leszek, és nem akarok nagyon ráncos képű lenni. :))))) Vagy ez is csak kifogás...??


2005-Sümeg

2009-botrááááány


2011-Karácsony

Most 12-es (otthoni 40-es) cuccokat hordok, de van egy-egy 10-es is.

Na a lényeg, h királyok vagyunk Buddy, és baromira bírom, hogy ilyen vagy. Kitartó, meg makacs, meg a támaszom, meg meg meg.. na.


lovelovelove:)

tavaszodik

2012-01-18T14:14:00.002Z

Azt hiszem a kertünk úgy döntött, hogy itt az idő az ébredésre.

Pár napja már feltűnt, h mintha a nárciszok kibújtak volna, de ma már határozottan látszódnak, sőt egy-egy kis bimbót is fel lehet már fedezni. Pár nap napsütés csodákra képes. :)

a muffin és én

2012-01-15T19:58:00.000Z

Azt hiszem, hogy én vagyok talán az egyetlen, sütniképes nő, aki még ezidáig nem sütött muffint.

Egyszerű oka van: volt egy időszak, mikor boldog-boldogtalan muffint sütött: édeset, sósat, mittomén milyet. Én meg az a fajta ~~állat~~ ember vagyok, aki -ha van mód rá, hahhhha- nem áll be a sorba. Pl. ezer évig nem néztem meg a hűbazzegmegkellnézned filmeket, és ha meg is néztem, igyekeztem blazírt pofával közölni, hogy nem is olyan rossz.

Na, így voltam én a muffinnal is. Süssön a fene, depláne, hogy fillérekért lehet venni, és aha.. muffin.

Aztán történt az, hogy kaptam a nővéremtől egy szilikonos sütőformát.

Mikor otthon voltunk Benivel, moziztunk a Pólusban és ott volt ez a sütőforma árus. Tesóm mondta, hogy szeretne megajándékozni eggyel, és Beni segítségével kiválasztottam. Mmint ő kiválasztotta a pillangós-méhecskés-virágos formát.

A felavatás eddig tolódott, mikoris Beni jött, lobogtatta (főzőset játszott), hogy nem is sütöttél benne semmit Anyuuu!

Micsoda anya vagyok én, gondoltam, csak úri passzióból nem csinálok nekik méhecskés-pillangós sütit.

Gugli -> alaprecept valahonnan, majd a szokásos makacs fejemmel átvariáltam és lett belőle egy csokis, joghurtos süti.

A díszítést persze Beni segítségével csináltuk, 4 adagos lett és kb 5 perc alatt elfogyott.

Lehet, hogy tudok muffint sütni??? :)))))

hétvége

2012-01-15T18:04:00.000Z

Nem szoktam írni nagyon a "munkámról", mert sok minden nincs vele, van, keresek vele elegendő pénzt és nagyjából ezzel ki is merül a téma.

Időnként kicserélődik a főnökség, és kapunk még hülyébbeket. Pl. nem igazán értik meg, hogy egy ennyire vidéki helyen nincs igény a 24 órás nyitvatartásra, illetve nem éri meg.

Mind1, én baromira okos vagyok ugyebár és nem az én bizniszem, így nincs más hátra, mint előre és csorogni a vízfolyással. Így kb. 4-5 hetente nekem is befigyel egy 2 napos éjszakai műszak.

Amiért utálom: az egész hétvége el van b*szva: reggel 7-kor végzek, este 10-re megyek vissza, közte aludni kéne, meg a gyerekekkel is lenni, hiszen 7vége van, és ők meg ekkor vannak itthon..

Na szóval ez a hétvége ilyen volt.

PEDIG: végre süt a nap. Napok óta jó az idő, már-már tavaszias (persze az ír tavaszra gondolok), és igenis megviselt, hogy nem mehettünk el semerre.

De azért igyekeztünk valahogy feldobni ezt a 2 napot: tegnap pl. Buddy bekandallózott, eltoltuk az asztalt, és párnákból-plédekből egy nagy fekhelyet csináltunk a szőnyegen, betettünk egy dvd-t és a 3 kissráccal összebújva moziztunk. Közben kis ikeás sütit is ettünk persze, hogy adjunk a boldogság hormonjainknak.

Ma 12-ig aludtam, felkeltem, intravénás kv, a gyerekeket közben megebédeltette Buddy, majd 2-re átrobogtunk R-ba, mert Jancsi uszodás szülinapi partyra volt hivatalos.

Előtte meg kitettük Karit-Tomit-Marcit-Benit a parkban, hogy végre leteszteljék a természetben is Marci karácsonyi walkie-talkieját, tényleg bírja-e az 5 km-t..

Mi ugye 20 km-re arrébb, Jancsi 4-re végezett, így addig mi bevásároltunk, majd kerestünk egy jó kis napsütéses helyet, és bejoghurtoztunk.

Akárhogy is, bár megátkoztam ismét a főnökeimet, és azért ez előbb-utóbb célba ér, de a szar kezdet ellenére jól sikerült a hétvége. A gyerekek feltöltődtek, friss levegő/uszizás, nekem meg boldog a lelkem miattuk.

Ráció vs emóció

2012-01-13T10:59:00.000Z

Sokszor csinálunk ésszerűtlen dolgokat. Olyan dolgokat, amiben nem sok ráció van. Inkább érzelmi alapon van megközelítve. Sokszor van az egésznek egy olyan vetülete, ami nem is releváns, mégis meghatározó. Közben meg arra gondolok, vajon nem ettől szép-e az egész?

Úgy értem, hogy ha mindig mindent azért és úgy csinálnánk, ahogy és amiért jó meg kell...akkor talán unalmas és egyhangú lenne az élet. Kiszámítható, előre látható, pontosan a megtervezett mederben csordogáló. De nem szebb-e a vad folyó, mint a mesterséges? Egy biztos: kalandosabb így az élet, és tulajdonképpen azt már sokszor sikerült megofgalmazni, hogy az élet nem a célokból tevődik össze, hanem a (-z elért vagy elbukott) célok közötti szakaszokból. Az utazás maga az élet....megérkezni a halál. Ez is egy visszatérő gondolat, de talán nem baj, ha időnként az ember megismétli ami fontos.

Azt hiszem, és szeretném hinni, hogy ez nem a korom miatt van, hogy az élet boldogsága nem az eredményesség és az ésszerűség függvénye, hanem sokkal inkább a pillanatok, és az utazások azok, amik determinálják. Nem valami bölcselkedés akar ez lenni, inkább csak egy kis kognitív útkeresés.

okos-ügyes :)

2012-01-11T20:16:00.005Z

Ma nagyot lépett a Nagylány: kitöltötte, és onlájn beadta (mi meg kifizettük a ránk eső 30 eurót :) az egyetemi felvételi jelentkezési lapot.
Csakhogy szembetűnő legyen a különbség a magyar és az ír díjak között, akkor leírom, hogy ez a 9330 forintnak megfelelő összeg nem 3 azaz három darab képzésre ad lehetőséget, hanem 10 darab Level 8-re (egyetemi-főiskolai képzések) PLUSZ 10 darab Level 7/6-re (felsőfokú szakképzés).
Nos, szóval a 10 darab Level 8 kipipálva, a leguccsó már asszem vmi 300 pontos képzés, és a legutóbbi tesztek eredményei alapján 510 pontot sikerült összeszednie, úgy, hogy a magyar (mmint mint tantárgy) még nincs benne, szóval sanszos, hogy egyetemista lesz idén a gyerek. :))

Kariék pedig bejutottak a legjobb 30-ba -a Tintreach-val, így februárban mennek a workshopra, és addig meg gyakorlás ezerrel, hogy nagyon-nagyon jók legyenek.
Így ma hiába küldtek értesítést, hogy 5-10 napon elvinnék a zongorát Németországba, Kari közölte, hogy szó sem lehet róla, neki KELL a zongora és mivel még mindig csakis ő tudja átváltani a gondolataival (muhhahhha) a hangszínt, ezért ki van zárva, hogy ő kiengedje a kezei alól. Hinnye, kemény egy csaj.

Az extra jó hír, pedig, hogy úgy néz ki : idén is jönnek Zs-ék februárban. :))

A multikulti legónokedli

2012-01-11T09:40:00.000Z

A gyerekeink amióta itt élünk, eléggé rákattantak a legóra. Nyilván ez otthon nem annyira történt volna így, itt viszont erre szerencsére megvan a lehetőség. Szinte mindegyik gyerek szülinapi ill. karácsonyi listáján szerepel valamilyen lego. Harry Potter vagy Star Wars, vagy rendőrség, kamion, helikopter, hajó, satöbbi. Ami jó ebben, hogy a játék, jellegéből adódóan nagyfokú kreativitásra ad lehetőséget. Ennek köszönhetően fordulhat elő olyan poén, amikor a kis ötésfél éves Benike megjelenik ezzel a formációval:

buli volt

2012-01-10T13:56:00.005Z

A család krónikásaként ezúton megörökítem, hogy remek kis vasárnap délutánt töltöttünk el Zoliéknál, és az egyetlen hibája csak az volt, hogy hamar este 10 lett és haza kellett jönnünk, lévén másnap már kezdődött a suli.
Azt nem írom, hogy nem sikerült a beszélgetéseink végére érni, ugyanis azoknak sosincs vége, csak úgy abbamarad mindig.
A kisfiuk szülinapját ünnepeltük meg, csomó kiskölyök (OK, mi vittünk kapásból ötöt, ez azért megdobta a gyerekek számát), sok felnőtt, szuper kaják, fincsi sütik, hangzavar, petárda és tűzijáték..
Benit annyira megviselte a hazajövetelünk, hogy kicsit még sírt is. És már most egyezkedik, hogy a júniusban esedékes szülinapjára jöjjenek a Zoliék és a Gyuriék az Alexszel.

Ja, jut szembe...*személyes üzenet következik*
CSAK ÚÚÚÚGY, enyhe célzással persze, merthogy ÉN SEM találtam azt a bizonyos gyerekdalt, és asszem tévedtem, és mégsem a kiskece lányom lesz.. de akkor is, LÉTEZŐ SZÓÓÓÓ :)))))

Bella István: Egy nap, Két nap -Lázár Ervinnek
(részlet)

„Hát jó! Ma kedvemnél vagyok –
morrantott – csak még fölkapok
valamit.” – Aztán csobogás,
surrogás, felhősuhogás,
fényzirrenés: mosakodik,
">törülközik, simakodik.

A hó és az élet

2012-01-10T10:50:00.008Z

Időről időre előjön a Carpe diem életérzés, én úgy gondolom, ahogy öregszünk, ez így természetes. Amikor az ember fiatal még és bohó, és menetel előre, hajlamos a kitűzött célra koncentrálva nem észrevenni az életet maga körül, maga mellett. Sokat írtunk már erről itt a blogon is, és most megint előjött bennem az érzés, mégpedig a hó kapcsán.

Itt Írországban nem jellemző a hó télen. Van azért, de nagyon nagy dolognak számít. Mi azoknak az embereknek a csoportjába tartozunk Verbénával, akik otthon Magyarországon is imádtuk, ha esett a hó. Így nyilván érthető, ha Írországnak ez a jellemvonása nem annyira tetszik nekünk. Na, nem mintha az időjárás miatt akartunk volna errefelé koncentrálódni :)

Na szóval a lényeg, hogy sokan a hóban meglátják az utána jövő lapátolást, balesetveszélyt, sózást, majd a latyakot és a sarat. Amikor esik a hó, különösen ha nagy pelyhekben hullik, mintha a világ is valami varázslatos mesében lenne. A havas táj szépsége számomra felülmúlhatatlan, a legszebb, mikor a nap is süt, és a napsugarak szikrázva verődnek vissza a hóról. Ilyenkor bennem valami mélyről és távolról jövő, "messze ringó gyermekkorom " világából elszármazó, -beismerem kissé infantilis- boldogság jelenik meg, és önkéntelenül azért drukkolok, hogy essen jó sok hó.

És csalódást érzek, amikor pillanatok alatt elolvad az a kevés, ami esett. Ha belegondolunk maga az élet is kicsit ilyen...a szépség, akár a saját szépségünk is milyen rövid ideig tart, ha egy egész életet nézünk...és megannyi jó dolog, ami van az életben, az magában hordoz sok "rosszat" is, és azért teszem idézőjelbe, mert nem feltétlenül rossz az, csak velejárója a jónak...és hiszem, hogy az igazi életöröm, az igazi boldogság abban húzódik meg, ami a csillogó felszín alatt húzódik.És abban is hiszek, hogy sokkal jobb örülni a hónak, mint meglátni a vele járó "csatolmányokat".

Szeretem a bennem élő kisgyereket, aki örülni tud a hónak. Aki nem gondol a latyakra. Mert talán ezért tudok - és tudtam mindig is- örülni az életnek, és boldogan megélni azt, dacára az éppen aktuális és nem feltétlenül kellemes velejáróira.

Kari a zufó

2012-01-06T10:22:00.004Z

Kari gyakorol a zongorán.
Állítása szerint arra gondolt, hogy "hogy hangozhatna ez a darab a pánsíp-effekttel.." , amikor is a zongora átváltott.. pánsípra.
Brr.
Lejött, elmesélte.
Mindannyian kipróbálták és nem és nem és nem... csak Kari tudja ezt kihozni, fel is vette már videóra.. :O
Most kissé gondban vagyunk, mert szóltunk a gyártónak, hogy izé.. vmi kontakthiba lehet a zongorában, de elég nehéz körülírni, hiszen csak Kari képes ezt a hibát kihozni belőle.
Azóta persze előjöttek a különféle teóriák, miszerint Kari ufó/telepatikus izé/OliviaDunham..

És hát perszehogy Tomi szétzrikálta már a Húgát: ha csak csúnyán néz rá Kari, leveti magát a földre és jajgat, hogy a gondolatával fellökte.. :)

Mi meg persze 2 lábbal a földön állva, próbáljuk kitalálni, hogy most mi a franc van, és különbenis, hol van a blokk a zongoráról...????? KAAARRRIIIIII!!!!

az első..

2012-01-02T08:40:00.010Z

Az idei első bejegyzést 2 videóval kezdem, Tomi végre rászánta magát, hogy felvegyen egy azaz egy darab videót magáról.

A másikat Kariról, aki egy nagyon szép kis darabot rakott össze zongorán.

A szilveszterünk jól sikerült, szelíden-szolidan, Amerikából-jöttem-eztünk a gyerekekkel.
Beni amúgy haláli, ahogy ezt játsza.. igen nehéz kitalálni, amire ő gondol. Pl. egyszer H, mint Hotelos (:)))) ) volt... leült, vert egy billentyűzetet, majd felpattant, pakolt valamit, megint visszaült, megint klimpírozott, majd vkit "lelőtt" .. (ennél itt dobtunk egy hátast, mert ugye nálunk aztán semmiféle fegyver nincs, meg amúgyis mi pacifisták* vagyunk.. )
Kis segítséggel sikerült kitalálnunk.. elmesélte, h mit csinált.
-Gépen dolgozott
-feldíszített egy karácsonyfát
-megint dolgozott
-egy vendéget pedig lelőtt altatólövedékkel (:OO), hogy aludjon már..
Fura elképzelése van a gyereknek a vendéglátóiparról. :DDDD

Kaptak az apjuktól színes trutyi-sprayt, szétfújták az egész lakásban, és teljesen csodálkozok magamon, mert nem kaptam idegrohamot, sőt most, ahogy ezt írom, látom, hogy az egyik faliképről is lóg még vmi cucc.. és semmi. Nyugalom és derű.

2012 van. Elképesztő.
Hát akkor Boldog Új Évet! :)

*kiegészítés:
Marci, 2 éve talán, együtt játszott egy kisfiúval. Nálunk voltak, és fent játszottak a gyerekek, mikor halljuk, hogy D, a kisfiú kérdezi Marcitól, hogy hol vannak a játékfegyverei.. Marci felháborodott hangon válaszolt:
- Sehol. Mi pacifisták vagyunk. :)))

Évértékelés

2011-12-31T16:12:00.003Z

Talán elmondható, hogy lassan ez is tradícióvá válik...itt a blogon. Az év utolsó napján az ember számot vet, mire jutott, mit hozott az adott év....és mit vitt el. Mókás néha újraolvasni ezeket a bejegyzéseket, de most nem olvastam vissza, mert nem nagyon van rá idő :)

Verbéna dologzik, és nagyon sok minden dolog maradt ránk, amit természetesen boldog örömmel és megfelelő lelkesedéssel mívelünk, de azért úgy nem könnyű ám, hogy "komoly" élet- és konyhatapasztalattal rendelkező kamaszok állnak az ember rendelkezésére. Mire is gondolok...? Példa: A "- verj fel két tojás légyszíves!" utasításra előbb hosszan és értetlenül néz, majd kis gondolkodás után felüt két tojás egy tálkába, és büszkén elém tolja...Valószínűleg a nézésemben lehetett valami, mert kis hezitálás után megérkezett a bátortalan, ámde akkurátus kérdés: "-...Őöö...össze is keverjem.?? "

Szóval visszakanyarodva az életünk tengerére....a 2011-es év ha lehet ilyet mondani, gyorsabban szaladt el, mint az eddigiek. Alapvetően azt hiszem rajtunk kívül most nem sok minden más változott meg. Az életünk nagyon hasonlóan folyt tovább, mint addig, viszont mi magunk változtunk. Külsőleg is, és belsőleg is. Külsőleg bizonyos, hogy pozitív irányba, remélem belsőleg is. Utóbbi rész meglehetősen szubjektív...

Talán ez volt az utolsó olyan karácsonyunk, amikor teljes egészében együtt van a család, hiszen jövő ősszel a tervek szerint Hannus felköltözik Dublinba, és elkezdi az önálló, egyetemi életét. Izgalmas nagyon. Szurkolunk Neki ebben, és minden támogatást megadunk Neki ehhez, amire képesek vagyunk. És a szokásosnak mondható módon igyekszünk ebben is csupa pozitívumot látni, hiszen az élet rendje mi más, ha nem ez. Viszont ez a tény teszi különösen jelentőssé az idei évet és az idei Karácsonyt. Ami egyébként átlagon felül sikerült, elmondhatom.

Újévi fogadalom....? Nincs. Nem kell. Azt hiszem, fogadalmak nélkül is boldogulunk. Az biztos, hogy az elkövetkezendő év nem lesz könnyebb, mint az előző volt. De tudom, hogy jók vagyunk Verbénával, és hozzuk majd mindazt, amit elvárunk magunktól és egymástól. Nagyjából úgy, ahogy eddig is tettük.

Azt kívánom, hogy a 2012-es év mindenki számára hozza meg azt, amit vár tőle. Legalább annyit, de ha lehet, többet is.

3-3-3-3

2011-12-28T17:50:00.004Z

Ez a bejegyzés amolyan se füle, se farka írás lesz.

Ugyanis egyetlen egy dolog ihlette: a kis vonalzónk, miszerint 3 éve, 3 hónapja, 3 hete és 3 napja hagytuk el kishazánkat together.
Az ezoterikusok szerint a hármas szám vonza a történéseket, elfeledteti az akadályokat, és új lehetőségeket tár fel előttünk.
Hát, akkor hajrá új lehetőségek, készen állunk. :D

büszkeségeink :)

2011-12-25T20:35:00.001Z

Karácsony-képekkel

2011-12-25T20:00:00.001Z

Tökéletes Karácsonyt sikerült összehoznunk.
Minden klappolt, mindenki azt kapta, amire vágyott (Tomi pl. egy szuper gitárpedált, aminek köszönhetően tegnap asszem csak 4-5 órát aludt, annyit nyüstölte.. szerencsére fejhallgatóval persze :D ), a kisfiúk meg este 11-ig játszottak a játékaikkal.
Ma pedig igazi, lazítós, kötetlen és könnyed 25.-ét tartottunk: kis szkájp az otthoniakkal, társasozás a kissrácokkal, felhőtlen kávézgatások, zenélgetés.

Így váljon valóra minden reményünk, vágyunk, mint ahogyan ez teljesült.

December 24.

2011-12-24T14:38:00.004Z

Ez a nap is elérkezett, teljesen felkészülve, tele izgalommal (mi azért, hogy mit fognak szólni a gyerekek az ajándékokhoz, ők pedig azért, hogy mi is lesz a "rohadt krumplijuk" * -ez egy hosszú történet... ) várjuk az estét.

Az erre járóknak kívánunk

Nagyon békés, boldog, szeretetben gazdag Ünnepeket!

Verbena, Buddy és a gyerekek :)

christmas carol

2011-12-17T11:52:00.002Z

Tegnap énekeltek a kissrácok a Town Hall előtt, hidegben, jeges szélben.
Buddy és Beni képviselte a családot. (najó, kiszaladtak 5 percre a nagyok is a suliból)
Készítettek fényképet, videót, amiket összevágott inkább Buddy, mert egyik sem lett tökéletes: vagy valaki belegyalogolt, vagy Beni beszélt bele.
Beni amúgy nagyon élvezte, haza sem akart jönni, pedig tökre szétfagytak.

Más fények

2011-12-16T10:39:00.003Z

Amikor elkezdtük a külföldi életünket, minden nagyon nehéz volt. És nemcsak azért volt nehéz, mert nehézségeink voltak. Úgy értem, az ember tele volt bizonytalansággal, és nem volt más semmi és senki, csak a hitünk önmagunkban. Ez volt az, ami erőt adott. Ma, innen visszatekintve sokszor tűnik elképzelhetetlennek az, amit végigcsináltunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mai eszemmel, a mai énemmel nem hiszem, hogy lenne elég erőm és merszem belevágni az egészbe.

Nyilván változunk folyamatosan, továbbá a körülményeink is befolyásolják a gondolatainkat. Persze. De ma már sokkal könnyebb. Na nem azért, mert kevesebb a nehézség. Mert inkább több a kézzelfogható gond, és nehezebb a helyzet, mint például 2-3 évvel ezelőtt volt.
Csakhogy van egy óriási különbség: Ma van honnan és hova nézni. Pontosabban fogalmazva mást látok most innen, mint amit láthattam anno innen. Mások a fények, más a megvilágítás. Látom, mi az, ahova eljutottunk, látom, érzem, és meg is élem az életünket. Az életünket, amit manapság sokkal inkább jellemez a tudatos tervezés és az egyensúly, mint a taktikázás, a félelem, a soha véget nem érő küszködés, és a fénytelen végű alagút feeling.

Tudom, válság van. Érezzük mi is. Konkrétan nehezebb az élet, konkrétan kevesebb a pénz, amit be kell osztani. Mégis én most más világításból tudom nézni a pillanatnyi helyzetünket, és kövezzenek meg érte, de tetszik amit látok. Olyan értékeket látok magunkban, amik ugyan nem annyira látványosak, mint például egy menő verda, vagy egy high-end cucc, viszont bennünk vannak. Magunkban...belül. És biztos vagyok benne, hogy ez az igazi.

good news..

2011-12-15T13:33:00.002Z

a fogyós Buddy-blog, új köntösben, új helyen, régi tartalommal és újabb írásokkal:

ITT

karácsonyi előkészületek 1.

2011-12-14T12:55:00.006Z

Idén még kevesebb időm lesz sütni, mint eddig, de különben is, a Nagy Átváltozás nemcsak testileg változtatott meg minket: másképp is gondolkodunk csomó dologról, és ebbe beletartozik a karácsonyi sütés-főzés-őrület is.
Idén pl. nem csinálunk töltött káposztát. Hal és csirkemell kerül az asztalra, a sütik meg a klasszikus és szokásos: bejgli, zserbó, mézeszserbó, és esetleg valamilyen torta. Mézeskalácsot sem csinálok.
Írországnak és a műfenyőnek köszönhetően ráébredtünk, hogy a faállítás sem kell, hogy agyvérzésig fajuljon, így mi, V-ék, új hagyományt teremtettünk magunknak. Egyszóval áll a fánk.
Gyönyörű!
Buddy fél-délután szerelte (a 4. karácsonyát kiszolgáló alapfa idén kapott 600 darabos led világítást), és a másik fele a délutánnak elment a díszítéssel. Mindez pedig történt békében és szeretetben.

Persze a gyermekeink idén is írtak Listát.
Gyönyörűen tükrözi is mindegyikőjüket a lista hossza és tartalma. Értem ez alatt azt, hogy míg Tomi, aki korát és kinézetét meghazudtolóan szerény kölyök, kért egy azaz egy darab karórát.
Hannus pedig apró betűkkel teleírt egy A5-ös lapot, a konkrét termék megnevezésekkel együtt. :))

10 nap múlva Karácsony. Őrület, hogy elrohant az idő.
Na de:

áll a Karácsonyfa
kész a mézeskalácsház, az ebédlőben nyálcsorgatóan fincsi illat van
a lakásdíszek, fények felszerelve
a nagyja ajándék beszerezve
szaloncukor úton van
ESETT A HÓ, és ugyebár ettől aztán mindenkinek karácsonyi hangulata lesz

Ami hátravan:

takarítás :O
sütik megsütése
hal és a csirke beszerzése, nagybevásárlás
a Love Actually :) idei megnézése

Ehhez azt hiszem pont elég időnk van, szóval teljes lelki nyugalommal és várakozással teli nézünk az Ünnepek elé és mindkettőnk nevében írhatom, hogy egy újabb jól sikerült Karácsonyt remélünk.

hohhohooohóóóó

2011-12-14T11:18:00.004Z

December 14. az első hó :))

Ok, ok, csak 2 mm.. meg el is fog olvadni.. de ez a kicsi, fehér izé, akkora örömet tud okozni a gyerekeimnek, amekkorát csak el tudsz képzelni.

A "Beni szánkózik" kategóriában ezek a top fotók:

Hát nem cuki azzal a vigyorral az arcán? :))))))))

...

2011-12-13T16:26:00.004Z

"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat"

(Forrest Gump)

nyaff

2011-12-10T15:14:00.003Z

Ami elmaradhatatlan a karácsonyfánk alatt, az a magyar könyv.
Első években úgy rendeltem, hogy MO-n átvették a rokonok, majd kipostázták.. hülye 5let volt, mert ugye a csomagba még "belefér" :O vagy mi, így még ezt-azt mellé pakolt pl. mutter, és fizethettem 13-15 ezer forintos postaköltséget.
Aztán asszem tavaly az A betűs könyváruháztól rendeltem.
Ott, akkor külön fel kellett vennem egy spéci címmel a kapcsolatot, és ők a postaáraival számolva megküldték a konkrét összeget (könyv+szállítás), ezt át kellett utalnom, majd mikor jóváírták a pénzt (4-5 munkanap..) akkor összepakolták, elküldték a könyveket. A levelezés és az egész lebonyolítás normálisan, emberi módon, ám szörnyű lassan bonyolódott le.
Idén a B betűssel próbálkoztam: pozitívumként mindenképp a kártyás fizetés, a csomagküldőszolgálat, és a mindössze 5600 ft-os szállítási díjat kell megemlítenem.
A nov.30.-án leadott rendelést dec. 13.-ai kikézbesítéssel vállalták.. pár napja még mindig nem volt összerakva a csomag, egy könyvet nem szereztek még be asszem.
Az info-s címükön érdeklődtem, hogy ugye tudják tartani a 3-7 munkanapos kiszállítási időt, lévén már csak 4 munkanap volt akkor már csak 13.-áig.
Pökhendi, kioktató, már-már paraszt módon kaptam választ, hogy persze.
Tegnap újra megkérdeztem, már csak amiatt is, hogy nekik ugye már nincs veszítenivalójuk (hacsak az nem, h én, mint vevő nem rendelek többet náluk), azért meséljék már el, hogy mégis hogyan fog KEDDre idérni a pakkom, ha péntek délután még mindig "nyitott" a rendelés, ergo nincs meg az összes könyv.
Ma megkaptam a magamét: ismét helyre lettem téve, (még a nevemet sem tudták helyesen leírni..) és különben is, ma sikerült beszerezni a hiányzó mesekönyvet.
Halleluja.

Jó öreg magyar ügyintéző, én így szeretlek.

tintreach

2011-12-08T16:44:00.007Z

Év elején Kari jelentkezett abba az iskolai együttesbe, amit a "Gael Linn" nevű versenyre alapítanak meg minden évben. Változik a név, az összetétel, de a lényeg uaz.: tradicionális ír zenét játszanak a csapatok, keveredve a modernebb ritmusokkal, a zenekartagok 12-19 éves kor közöttiek legyenek, 10-12 perces produkciót csináljanak, és mindenkinek jusson "főszerep"..
A héten elmentek egy stúdióba, ahol felvették a cd-t, amit ma el is küldtek a versenyre.
Karié az intró: zongorán, aztán énekel is a vokálban, majd a dal után gitáron játszik.
Nekem nagyon tetszik.

És tök durva újra, meg újra belegondolni, hogy a pár éve még sváb ruhában, németül éneklő, svábtáncot járó kislányunk, ma egy ír iskolai együttesben játszik, és írül énekel..

2004-ben

Remélem, hogy tetszeni fog a zsűrinek is és tovább jutnak a februári workshop-ra, ahol híres ír zenészek, énekesek segítenek tökéletesíteni a produkciójukat.

kipottyant

2011-12-07T21:14:00.002Z

alakul..

2011-12-07T09:53:00.003Z

3-ból már csak egy gyerek beteg.
Jancsi nem javult, ráhúzódott a tüdejére a cucc, így most másik AB, köptető (mert igen, lehet itt is kapni), és asztma spray-k.
Marci kruppos volt, de az orvos azt mondta, hogy nem ad neki semmit, megküzd vele.. én azért az utolsó rectodelt-et minden este kikészítettem, mert mivanha.. és a homeovox-ot is óránként adtam neki. Amúgy kicsit lassan, de kimászott belőle, ma már ment suliba.
Beninek meg mandulagyulladása volt, ma kapta meg az uccsó adag AB-t.

És alakul még a karácsonyi ajándékok beszerzése is.. Magyar könyvek -a búklájnon keresztül, úton van, angol nyelvű könyvek beszerezve, megrendelve Tomi ajándéka, és lassan konkretizálódnak a gyerekek ajándékai.

pepparkaka hus avagy a svéd mézeskalácsház

2011-12-04T17:04:00.005Z

Idén újra megreszkíroztam az ikeás mézeskalácsházat: 3 éve pont annak az apró darabokra törése indította el a mézeskalácsház házilagos elkészítését. Most más volt a csomagolása, és 3-4 hete meg is vettük, hátha alapon.
Nem most akartam volna megcsinálni, mert még nem vettem meg a szokásos kis hóemberes díszeket, de a két lázas állapot között le akartam Benit foglalni valamivel.
S lőn..

krankenhaus

2011-12-03T09:22:00.005Z

Elég nem egyszerű az Élet akkor, ha van 3 kiskölyök, akik felváltva lázasak, nyűgösek, hisztisek, köhögnek és nem tudnak aludni, és .. és.. és...

Még szerencse, hogy nem tart örökké.

ráadás: Bééének

2011-11-29T11:09:00.002Z

Ez a másik klip, amit még felvettünk a musical-en, ezzel kezdődött az egész show.

Üdv a tudodhonnan... :D

gyerekszáj -sokadszorra..

2011-11-28T20:37:00.003Z

Beni és Tomi barchobáznak..

T: Állat?
B: Igen.
T: Rágcsáló?
B: Nem, csipegető.

:)))))

Majd, kis idő múlva próbálja Tomit rávezetni.... olyan, mint a strucc, csak kisebb...

Na, vajon mi lehetett...?

(galamb)

Egy kis hazai

2011-11-28T19:56:00.004Z

Tavaly hozta Beninek a Jézuska a fényképezőgépet, kifejezetten az Ő korosztálya beli gyerekeknek valót. Sd kártyahely, LCD panel, nézőke, beépített játékok, effektek, két megapixel.....Beni imádta. Egész pár héttel ezelőttig, amikoris megkergült a masina, és úgy döntött, nem ismer fel többet SD kártyákat. Semmilyet sem. A termékre egy év garanciát is hozott a Jézuska, egy teszkós blokk formájában, és mivel (bár éppenhogy csak) az egy év még nem telt le, ezért legott el is látogattunk a tébetűs multihoz, hogy megoldjuk a dolgot.

Magyarországon ilyen ügyünk sok volt...Uramisten de még milyen sok....balhé balhé hátán, fogyasztóvédelem, vásárlók könyve, üvöltözés, anyázás.....sorolhatnám. Itt viszont a magyar tapasztalataink után kellemesen csalódtunk, azt látván, hogy itt bizony a fogyasztót megbecsülik, és valahogy mintha érzékelnék, hogy ki kiből él.

De közben volt egy világválság...és változtak a dolgok. Ugyanis a következő történt: Vevőszolis ember figyelmesen meghallgatta a történetünket, majd tanácstalanul forgatta a kezében a szerkezetet, és közölte, hogy ehhez bizony menedzser köll. Termett is egy menedzser hölgy a helyszínen, aki ugyan velünk nem beszélt egy szót sem, de rosszallva végigmért minket a vevőszolis pult másik oldaláról, és kelletlenül előhúzott a pult alól egy ránézésre tízkilós, fűzött könyvet. Gondolom a protokoll volt... Pár perc után kedvesen érdeklődtek, hogy ugyan nem akarunk-e közben vásárolgatni, hogy jobban telljen az idő. Mi futottunk egy kört az áruházban, vásároltunk, fizettünk, majd odaléptünk az emberünkhöz, aki elmagyarázta, hogy a teszkó mindössze 28 nap garanciát ad a termékekre, és forduljunk bizalommal a gyártóhoz.

A gyártóhoz....akinek a head office-a Hong Kongban van, az Európai disztribúciós központja meg Dubai-ban. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor egy hangyányit elöntötte a lila köd az arcom, és laptopot ragadva írtam egy keresetlen ímélt a teszkóéknak. A központjukba. Nem volt a levél durva, inkább csak információra éhes.....olyanokat feszegettem, hogy mit tanácsolnak, Hong Kongba vagy inkább Dubaiba indítsam útnak az ötveneurós fényképezőgépet, valamint hogy akkor tulajdonképpen ha ők nem, ugyan ki adta az egy éves garanciát a játékra? Továbbá meddig terjed a teszkónak, mint forglmazónak a felelőssége ebben a kérdésben....?

Nos, négy röpke nap múlva egy kedves hölgy válaszolt, és biztosított egyfelől a sajnálatáról, másfelől a megértéséről, továbbá elnézést kért, és megkért, fáradjak vissza a szerkezettel az áruházba, ahol boldogan visszaadják a gép árát, és le van egyeztetve már a vezető menedzserrel, de ha mégis problémáznának, adott egy referenciaszámot, és egy telefonszámot is, hogy azonnal hívják fel őt az áruházból, és el fogja igazítani őket.

A mai nap folyamán elintéztem a dolgot. Igaz, annyit nem mondtak, hogy bocs. Igaz, negyed órát várakoztattak a huzatban, mire visszakaptam a pénzem. Igaz, háromszor kellett három embernek elmondam, mi a f@szt akarok én egyáltalán (oh pardon). Igaz, meg nem kértek volna, hogy adjak egy centet, kérdés nélkül a pultra számolták nekem a 49 euró 99 centet. És láttam rajtuk, hogy vérig vannak sértve.

Értem én ám. Egyfelől nem tetszett nekik nyilván, hogy a parasztja (ez lennék én) nem fogadta el, hogy húzzon haza és fogadja el, hogy a játékok nem tartanak örökké. Aztán hogy még volt pofám a központhoz fordulni, és még azt is részletesen kielemezni a vezetőségnek, hogy a menedzserasszony olyannyira el volt foglalva, hogy nem volt ideje verbálisan is belebonyolódni az esetbe, amiért ismerve kicsit a protokollt, nyilván megkapta a beosztását. Aztán azzal is tisztában vagyok, hogy kevés olyan oldalra esett, kontrollmániás agyalágyult elmebeteg van, aki egy december 16-ai blokkot megőriz következő év november végéig, és nem átallja lobogtatni. Ja, és még válság is van, meg recesszió....és az IMF pénze miatt kötelező az adót emelni, a családi pótlékot csökkenteni, vízdíjat bevezetni, súlyadót emelni, és ezért szinte biztos hogy a sok bevándorló a felelős, akik itt rontják a levegőt.

Nyilván.

Konklúzió? Hm...Cipőt a cipőboltból...mi más lehetne?

bezárt a tarisznya

2011-11-23T20:11:00.006Z

Nos, végül a "bőrös" blog bezárult. Sajnálom is, meg nem is... Sajnálom, mert rettentően büszke vagyok az én Buddymra, hogy fricskát mutatott a sok-sok kifogás(á)nak és jól lefogyott. Büszke vagyok rá, mert példát mutat a gyerekeinknek, hogy ha igazán akar valamit valaki, akkor azt képes valóra váltani. (már ha esetleg elfelejtették volna azt, ahogyan mi ide kijöttünk és amilyen erő hajtott és hajt ma is minket.. )

És nem sajnálom, mert sok-sok gonosz piszkálódásnak vetett ezzel véget, és rettentően utálom, hogy ha a szerelmem rosszkedvű. A célját nem érte el (ami az lett volna, hogy hozzá hasonló sorsú emberekkel megismerkedjen, tapasztalataikat megosszák egymással, urambocsá' segítsenek egymásnak a felmerülő akadályok legyűrésében), ellenben az utóbbi időben különféle alakok kommentjei, majd valaha volt ismerősünk megalázó viselkedése arra ösztönözte, hogy befejezte azt a blogot.

Bizonyára még mindig naivak vagyunk, és fel sem merült az, hogy a más sikere mekkora állatot képes bizonyos emberekből kihozni.
Ugyan Buddy mindig is tiltakozott az ellen, hogy az nem siker, hogy lefogyott, inkább szégyen, hogy elhízott, de az az ő véleménye, az meg az enyém, hogy szerintem igen is az, ha valaki képes 193 kilóról 80-ra lefogyni. Igen, ismétlem magam: segítség nélkül, önerőből.
Szóval vegyes érzelmeim vannak a blog bezárásával kapcsolatban, és nem mondom azt, hogy ne lett volna téma sosem, hogy ezt a blogot is bezárjuk, de ezt nem. Nem, mert ennek köszönhetően ismertünk meg számunkra fontos embereket, és kevesebbek lennénk nélkülük.

Az pedig, hogy Buddy úgy döntött ahogy, azt hiszem végleges. Végülis a lefogyásakor felmerülő gondolatait kiírta magából, a súlymegtartó agyalgásait is, neki segített, hiszen jobban átlátta az egészet. És ahogy minap mondta, végülis lefogyott, nem hízott vissza és nem is fog, ennyi volt, kész.

Így hát a rövid életű bőrtarisznyától búcsút veszek, én szerettem olvasni, mert sok olyan gondolatot olvastam a férjemtől, amit ugyan megbeszéltünk, de valahogy mindig olyan jól, olyan buddy-san megfogalmazta, és nekem tetszett. Ok, ez az elfogultság, igaz?

És az uccsó montázsát kiteszem ide, mementónak.
Nem, semmi ps nincs az alakokat illetően: igen, tényleg ilyen kövér volt, és igen, tényleg ilyen sovány lett.

De szép is a szerelem..

2011-11-23T17:56:00.005Z

Hannus és Démo 2 éve járnak, és erre az alkalomra a lánykánk ezzel a képpel lepi meg Szívszerelmét.
Amúgy igen, csak ők öregszenek, mi nem. :)

Back to the eighties

2011-11-21T20:35:00.006Z

A szokásos évente megrendezésre kerülő iskolai musical előadást idén is igen komolyan vette a vezetőség. professzionális koreográfus, professzionális rendező és zenei rendező, és természetesen szintén profi felszerelés. A gyerekeknek szinte éjjel-nappal próbálniuk kellett. Kőkeményen.

Nos, az eredmény meg is lett. Külön öröm apai szívemnek, hogy Karit az egyik főszerepre választották ki, és fantasztikusan teljesített mind ének, mind színpadi mozgás terén. Őrület, ahogy ezek a gyerekek felszabadultan, gátlások nélkül, szabad utat engedve a bennük lakó gyermeki, tiszta, ős-tehetségnek, szárnyaltak az előadáson.

Sokmindent mond ez el nekem. Az itteni pedagógia, az otthoni poroszos, teljesítményorientált attitűdhöz képest nagyon szabad, megengedő. És a nagy liberális szabadságban a gyerekeknek tényleg szárnyalnak. Oké, elismerem, szárnyal sokszor az egójuk is, az arcukról nem beszélve. De nem baj. Istenbizony hogy nem. Szülőként, apaként nagy öröm nézni, ahogy kibontakoznak, és tényleg látom, hallom, hogy igenis sok gyerek van, aki tehetséges, és ügyes, és aktív, és megy és csinálja. És nincs rajtuk teher, nincs rajtuk feleslegesen nagy nyomás, és nincs rajtuk a politika, meg az aktuális gazdasági helyzet.

Tudom, elfogult vagyok, de vállalom. Íme egy amatőr felvétel (a dvd-k még nem készültek el), ízelítőül...

nagyfiú

2011-11-15T18:35:00.003Z

Beninek mozog a foga. (a bal alsó egyes jól mozgatható, a jobb alsó egyes kicsit csak..)

Hüpp-hüpp.

Lehetsz király...

2011-11-14T18:39:00.004Z

Rég nem írtam ide. Egyrészt van az újabb blog, nem beszélve arról, hogy annak a vezetése is idő/energia, és hát amiről szól, ugye az is lefoglal, nem kis mértékben.

Az is tény, hogy közeleg a negyedik karácsonyunk idekint. Elképesztő. Annyira más lett minden, annyira nem úgy alakult, ahogyan képzeltük. A kicsi részletek legfőképp. Mert a fő csapásirány az pont hogy arra halad, amerre gondoltam anno hogy haladni fog. Az, hogy ennyi ideje kint vagyunk sokmindent jelent. Először is azt, hogy sikerült megvetni itt a lábunkat, vagyis a gyerekek beilleszkedtek, mi beilleszkedtünk, és alapvetően jól érezzük mindannyian magunkat. Persze idegenként külföldön sosem leszünk otthon, ezt tudjuk mindannyian, ez nem titok. Ahogyan az sem, hogy ennek bizony időről időre, így vagy úgy, de jelét is adja az élet.

Sokszor egész elképesztő összefüggésekkel találom szemben magam. Például ilyen az a tipikus érzés, amit bizos vagyok benne, hogy sok honfitársam érez, amikor látja a helyi pógárt a fél éves BMW-ben, Mercédeszben, Land Roverben, stb., és nem érti, hogy ugyan mitől van az, hogy a nála fiatalabb, butább, igénytelenebb, bunkóbb (ki-ki kiválaszthatja az épp odavágó jelzőt) blazírt arccal jön-megy egy olyan kocsival, amiről a magunkfajta csak álmodozhat. Mert miért is? Legfőképpen azért, mert külföldön ha valaki nem tud elhelyezkedni a saját szakmájában/területén, hanem megmarad a segédmunka szintjén, függetlenül úgy a képzettségétől, mint a kvalitásától, akkor jellemzően nem engedhet meg magának egy százezer eurós verdát. Sajnos tény az is, hogy az itt élő magyarok nagy százaléka esik ebbe a kategóriába. Nagy baj ezzel nincs, csak tudomásul kell venni, hogy itt mi nem lehetünk királyok. Általában.

Van azonban valami. Vannak kölykeink, akik itt járnak iskolába, akik itt fognak érettségizni, és itt fognak egyetemre járni. Őket ez a társadalom már el fogja fogadni felnőttként, és nyújtani fogja nekik mindazokat a lehetőségeket, amire nekünk nincs esélyünk. Ők még lehetnek királyok. Pár napja az egyik friss tanár megdöbbenve tudta meg Tomitól, hogy ő nem ide született. Na ez olyan valakivel nem fordulhat elő, aki nem ide jár iskolába...mindegy, milyen szinten míveli az angol nyelvet.

Igen, a zászló alapvetően nekik áll, nem nekünk. Mi csak a kapszula vagyunk, akik kiszállították ide ezeket a kis magoncokat, akiknek lehetőségük lesz itt mammutfenyővé gyarapodni. Természetesen ez múlik rajtuk és rajtunk is, meg még sokminden egyéb máson...de a lényeg a lehetőség. Én azt hiszem ez volt az, ami miatt összepakoltunk annak idején, és belevágtunk a nagy ismeretlenbe.

tájképek

2011-11-07T19:57:00.006Z

Kari jó pár hete benevezett az ír meteorológiai társaság által meghirdetett fotópályázatra. A lényeg, hogy írországi, időjárással kapcsolatos fotókkal lehet jelentkezni. Mivel egy név alatt csak 2 fotót engedtek, így a mi nevünkben (emailcímünkkel :P ) is beküldött képeket.
Van, amit ő készített, van, amit Buddy.
Ma megérkezett az ímél, hogy nincs benne a kiválasztott 8-ban.
Értékelve a lelkesedését és elszántságát (több ezer fotót nyálazott át), mindenképp meg szeretném osztani a fotókat itt is.
Íme:

a várvavárt és elmaradhatatlan Halloween- idén is, no meg a 19.

2011-10-31T21:10:00.004Z

Unatkozni nem sikerült az elmúlt napokban sem:
Beni teljes extázisban élt... tegnap este már alig bírta Buddy letenni, és csak félórát akart csak összesen aludni.
Vettünk pár napja egy bazi nagy tököt, aztán az utolsó napokban a tesco-ban 65 centért adták darabját, így a kisfiúk kaptak egy-egy kis tököt, h kifaragják. Így lett 4.. persze az első nap után már punnyadtak, fonnyadtak, így száműztem a ház elé őket, ma még kibírták, de már holnap valószínűleg maguktól bemásznak a kukába.
Idén, mire odajutottunk, hogy jelmezeket választhasson Jancsi és Marci, már alig volt az ő méretükben, így mindketten tök egyforma, denevér jelmezt kértek, amihez kértek egy kaszát is (:O).. így a különbség csak annyi, hogy Jancsinak befeketítettük az állát.
Beni meg pók lett. Én meg zombi-anya. :D
A nagyobbak meg partiban lazultak tegnap, és Hannus barátnője is itt aludt nálunk.
És nem baj, hogy esik napok óta, a gyerekek eltántoríthatatlanul mennek és mennek trick or treat-ezni.. :DDDDD

No, és nem mellesleg meg: újabb egy évet öregedett a napokban a házasságunk, komolyan nem tűnik fel, h így rohan az időőőő.
Ezt a gyerekek csinálták nekünk.. :

végre...

2011-10-28T19:25:00.005+01:00

Röviden-tömören, képek majd mesélnek:

Kimozdultunk: nem volt a kissrácoknak suli-nem esett-nem dolgoztam.
Hook-head-tengeeeer-szél-kitisztuló fejek-kagyló és csigagyűjtés-fókák megint :)))

:)))))

2011-10-16T15:46:00.001+01:00

Édesem... :D Nincs olyan hét, hogy ne 100%-os teszteket írna péntekenként.

régről, újra

2011-10-11T15:05:00.003+01:00

Kikerestem Buddy régi szösszenetét és bekopizom abból a posztból a legfontosabbat:

A mai gyerekekkel ellentétben, rájuk valóban szükség van otthon. A mindennapi apróbb, ház körüli teendők során felelős módon járulnak hozzá a család jólétéhez. Következésképpen jobban kifejlődik az önismeretük ( az erejük és a korlátaik), és az önbizalmuk is. Hamarabb lesznek érettebbek.

Ennek értelmében megértik a felelősségtudat igazi jelentését, jelesül, ha valamit nem csinálunk meg rendesen, annak rendszerint lesz valaki más, aki megissza a levét. Tehát a morális fejlődésük melynek során eljutnak a “magam”-tól a “ mások”-ig, mélyebben gyökeredzik. Inkább lesznek termelők, mint fogyasztók.

A testvérek közötti felcseperedés során párbeszédek, valamint közös játék fejleszti az intellektusukat. Kiélesedik és megerősödik az ítélőképességük.

Nevetésben, vidámságban nőnek fel. Még ha egyszer fent, egyszer lent is alakul az élet, egy nagy család otthona mindig helyet ad boldogságnak, és az egészséges vidámságnak. A jókedv pedig mindig jobban terjed, ha több ember osztozik rajta. Egész életükben emlékezni fognak arra, mennyi mókás történet esett meg gyerekkorukban, és tisztán emlékezni fognak a szeretetre, ami körülvette őket.

Minden alkalommal, mikor civódás vagy vita van, a szülők ezen alkalmakkor leckét adnak a gyerekeknek az őszinteségről, az önzetlenségről, a megbocsájtásról, és a korrektségről. Később ezekből fognak táplálkozni a morális alapelveik, amik életük végéig meghatározóak lesznek. ( a súrlódás, csiszolódás, mégha akkor és ott kicsit fájdalmas, a haszna megvan: általuk a durva felület simává és rendezetté válik)

Miután a szüleik gondoskodnak a szükségleteikről, de általában idő- vagy pénzhiány miatt a szeszélyeikről nem, a gyerekek megtanulnak különbséget tenni a szükséglet és a vágy között. Megtanulnak várni arra, amire vágynak, vagy tenni azért, hogy elérjék. Mentesülnek a felettébb káros “azonnal-megkapom-amit-akarok” befolyásától. Megtanulják a türelem erényét, és tiszteletre méltó ambiciózusságra tesznek szert. Önellátó, életképes emberekké válnak.

A testvérekkel való közös játék során képesek lesznek jobban megérteni a nemek közti különbséget. A fiúk megtanulják tiszteletben tartani a nőiséget, a lányok megértik és méltányolják azokat a dolgokat, amik közösek a fiúkban. Minden gyerek ezért jobban felkészült lesz a házasságra.

A nagycsaládok egyik nagy misztériuma, hogy mindegyik gyerek másmilyen vérmérsékletű, tehetségű és érdeklődésű. Ezért tehát mindegyik gyerekkel különbözőképpen kell bánni. Ennek folyományaként a gyerekek megtanulják a toleranciát, és azt is, hogy mindenkivel másféleképp lehet “kijönni”, együtt működni. A háló- és fürdőszobán való osztozás, beosztás, nagymértékben felkészíti a gyerekeket a házasságra és az életre (alkalmazkodás másokhoz)

Az idősebb gyerek játszik a fiatalabbal, így egyfajta kötelék alakul ki közöttük. A fiatalabb gyerek szeretet kap és tanul az idősebbtől, és nem mindig a szülők azok. Az idősebb gyerek egója megnő ettől, a fiatalabb pedig érzelmi pluszt kap.

Minden gyerek élethosszig élvezi a már felnőtt testvérei támogatását. Nem számít, mi történik az életben, a gyerek sosem lesz egyedül. A legkomolyabb, élethosszig tartó ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének, az a testvérei.

fel-nő-tt ?

2011-10-11T10:52:00.004+01:00

Érdekes cikk-sorozatot mutatott Buddy ma reggel. Felnőtt gyerek-idős szülő kapcsolatról.
Nem, nem mi és a szüleink, hanem mi és a felnövő gyerekeink kapcsán került ez elő.
Hanna hivatalosan felnőtt. A kapcsolatunk más lett. Kb. egy éve kezdődött a változás: fokozatos leválásnak mondanám. Kimaradt a közös programokból, a testvéreivel is el kezdett távolságot tartani, értem ez alatt azt, hogy a legkisebbekkel már nem játszott annyit, a nagyobbakkal (Tomi-Kari) szemben meg kicsit olyan "én felnőtt vagyok-ti meg gyerekek" stílust vett fel, amitől ők meg hideglelést kaptak persze.
Sokat beszélgetünk vele, arról is, hogy mennyire más lesz az élete, ha már egyetemista lesz, és elköltözik itthonról, és hogy mi mindig a szülei leszünk, a testvérei is a testvérei, és a velük való jó kapcsolat mennyi mindenen segíti majd át.
Sajnos, mi kellően rossz példa vagyunk, hogy a szar gyerekkor és a sok testvéri sérelem mire képes, és milyen sok évbe telt az, míg pl. Buddy és bátyja képes emberi kapcsolatra. Vagy én és a tesóim.. :O A 6 tesómból eggyel van normális kapcsolatom.
Persze sokszor nem egyszerű egy másik "felnőttel" együtt élni, és mindenféle bántás nélkül konfrontálódni: pl. megértetni, hogy a gyerekeim az enyémek, és én nevelem őket. Tehát ha kimegyek a házból, akkor nem kell gyorsan megnevelni őket, pörölni, h pakoljanak össze a szobájukba és különben is, késő van, meg kell fürdeni.
Nehéz jól elmagyarázni, hogy ebből csak a gond van, holott őt a jószándék vezérelte. Hiszen én sérelmezem, h beleszól a dolgomba, a tesói sérelmezik, hogy neveli őket..
Igyekszem korrektül megértetni vele, hogy a felnőttség az még nem ez.
Mi azt az elvet valljuk, hogy hagyjuk, h ő vagdossa a köldökzsinórt, nem akarunk semmi olyat tenni, amivel mi vágnánk el vagy át. Szabályok vannak persze, de az ő esetében már nem az, h mikor feküdjön le, vagy hogy ezt vagy azt nem nézheti/olvashatja.. nagyjából szabad kezet kapott mindenben, és bár sokszor meresztem a szememet, hogy pl. hogyan öltözött fel :))) de azt hiszem nagyon nem sikerült elszúrni a dolgokat, mert jó ember lett.
A cikk mottója az volt, hogy "szeresd jól!"
Igyekszünk-igyekszünk.

És nem egyszerű erről írni sem, mert élőben eddig 3 embernek akartam volna mesélni/beszélgetni erről, de mikor odaérkeztem, hogy megváltozott a gyerek, akkor mind3 helyről az jött visszajelzésként, hogy "de jó ezt hallani" ... WTF?
Ja, hogy nekünk is nehéz ezen az új úton billegni, nemcsak másnak..? Hogy a mi gyerekünknek sem egyszerű dolog a felnőtté válás..?? A legutolsó esetnél már felhördültem, h basszus, ez így nem fair.. beszélgetni kéne róla, kidumálni, egymásnak segíteni, mint szülők, és okosakat tanácsolni, nem tocsogni abban, hogy hahhha, nem csak a mi szenvedünk.

Van még pár -mondjuk 20- évünk arra, hogy majd visszatekintve rájöjjünk, h mennyire volt kemény.
Nem is kemény, inkább furcsa és merőben új szituáció. De hát az egész szülőség az: tele új és ismeretlen helyzetekkel, amiket meg kell oldani, túl kell élni, úgy, hogy a legminimálisabban sérüljön meg a benne szereplő gyerek-szülő.
De az biztos, hogy mindketten nyugodtan alszunk: nincs bennünk amiatt aggodalom, hogy jajj, mi lesz belőle/vele.. vagy hogy hol járhat, kivel-mit csinál.. ?!

Hiszünk Benne és nagyon szeretjük. És együtt majd felnövünk ehhez az új helyzethez.

apróságok

2011-10-10T20:02:00.006+01:00

Lassan csordogálnak a mindennapok velünk.
Kicsit szürke, meg esős, meg borús, de közben sok-sok kis apró dolog teszi színessé..:
- Marci is belépett a parti-patkány státuszba, beindult a szülinapi-parti-szezon nála is.. A hétvégén Kilkennybe mentek bowlingozni. K. anyukája felhívott a buli előtt, beszámolt, hogy ki is ő, meg nyugodtan leinformálhatom, az X tanárnéni a szomszédja, és mikor szombaton jött Marciért, előre bekészített ülésemelővel a kocsiban, akkor tudtam, hogy csak egy kicsit kell aggódnom. (mer' azért én az a fajta vagyok, h nem szívesen engedem őket más kocsijába..)
- Buddyt nem ismerte meg a régi szomszédunk.. :) Ő lelkesen üdvözölte, a nő kissé hidegen fogadta a köszönést, majd engem felismerve elkezdtünk csevegni: család-gyerekek-ki hogy van....kérdezi, h és hogy van az én férjem.. mondom, jól, de hát ez a pasi itt mellettem ő. Basszus, akkora jelenetet rendezett, hogy azóta is fel-felröhögök. Nem mellesleg a férje tegnap bejött a munkahelyemre, h hallja, h Buddy hogy lefogyott.. és hát hogy?..
- Beni lelkesen készül a halloween-re, festett képet Hannával, tervezi, hogy minek öltözik be idén (pók vagy ördög) és "anyuuu, ez úgyis olyan jó kis móka lesz!' :) Hát ja. Tele a lakás kikönyörgött tarantellákkal, a minap ébredéskor egy bazi undi szőrös izé volt a párnámon, mert Beni ezekkel alszik, és ha Ő jön, akkor jön a Póki is.

Nekem jó hír, hogy végre-végre beindultak a kedvenceim amerikában, így szabad estéinken a KANDALLÓ mellett Dexter és House meg Szülfel, és levezetésként egy kis Gray's Anantomy.

Hitelesség

2011-10-08T09:10:00.005+01:00

Vajon hány bejegyzésem kezdődik úgy, hogy öregszem? Egyre több. Kicsit sem profán...mindegy, akkor is így van.

Van egy néhány olyan dolog, aminek jót tesz a kor. A bor, például. Vagy az olyan dolgok, amiknek érniük kell, és attól lesznek jobbak. Olyan lehet ez, mint a rakott krumpli vagy a Tiramisu. Jót tesz neki, ha hagyjuk összeérni az ízeket. Egymással kapcsolatba lépnek az összetevők, kiváltva ezzel bizonyos reakciókat. Új ízek, új képletek keletkeznek, amik szintén reagálva az együttes egésszel megintcsak változtatják az összképet.

És mire jó az egész? Úgyis meghalunk a nagy összeérés végén. Addig azonban akkor is van egy út, amin járunk. Mindig tanul az ember valamit, és mindig változik, ez is közhely.

Fontosnak tartom a hitelességet. Talán az egyik legfontosabb dolog az életben. Hiszen ha nem vagyunk hitelesek, akkor semmi sem igaz, vagy nem feltétlenül igaz, amit teszünk vagy mondunk. Ha önmagunkat nem vesszük komolyan, akkor minket nem is lehet komolyan venni. Ez valamiféle olyan axióma, amit mindenkinek éreznie kellene, de sajnos nem így van. Mindegy. Én meggyőződéssel vallom, hogy a kulcs a hitelességben van, lett légyen szó akár gyereknevelésről, akár életstílusról, akár célokról, akár fiozófiáról, akár zenéről, akár tanulásról, vagy akármiről. Ha hiteles vagyok, akkor tudok csak megvillantani olyat, ami igazi.

És ha valami nem igazi, arról 5 perc alatt kiderül, hogy nem az. És nem attól lesz valaki hiteles, hogy közönséges. A hitelesség továbbá nem alpáriság, nem bizalmaskodás, nem zavarbaejtés. A hitelesség az, amikor álszent hazudozás nélkül, vállalva a saját esendőségünket, őszintén tesszük a dolgunkat. Hiszek abban, hogy hitelesnek lenni jó. Még akkor is, ha nem kifizetődő. Még akkor is, ha kényelmetlen. Még akkor is, ha kellemetlen. Még akkor is ha fáj. Mert hosszú távon igenis kiadja azt, ami ajó benne.

Annak idején százszor könnyebb lett volna az életünk, ha az önérzetünk nem olyan érzékeny, mint amilyen volt. Nem kellett volna albérletből albérletbe hurcolkodni gyerkestül, nem kellett volna utcai harcosként küzdeni az alvilág peremén táncoló lakástulajok és az álszociális fasiszta hivatalok puskaporos világában. Könnyebb lett volna az életünk. Kellemesebb, problémamentesebb....jobb? Na az nem biztos. Mert így ahogy megtörténtek a dolgok, a poklok bugyrait kellett megjárnunk, de megtettük, és együtt tettük meg, egymásba kapaszkodva. Rövid eddigi életünkből tudnék olyan képeket villantani, hogy megrázó lenne. Vagy gusztustalan. Vagy erkölcsileg, morálisan elítélhető. Egy harc bizony juthat el oda, hogy két emberből csak az egyik éli túl. És akkor lesz egy vesztes, meg egy győztes. Egy halott és egy túlélő. Akkor és ott senkit sem érdekel sem a morál, sem más. Ilyen az élet.

Mi megtettünk mindent, hogy túléljünk, és túl is éltük. Együtt mentünk át a sok szaron, és együtt tettük jobbá az életünket. Ahogy most is együtt éljük meg az összes gondunkat, bajunkat, örömünket. És együtt terelgetjük a gyerekeinket. Hitelesek vagyunk számukra is. Ami egyébként most nekik nem feltétlenül tűnik jónak, hiszen mennyivel könnyebb lázadni egy olyan szülő ellen, aki nem hiteles....:) Ugye? Ha szúrom magam naponta, hiába szajkózom a gyereknek, hogy a drog csúnya dolog....persze ez egy súlyos sarkítás. De a lényeg benne van. Nyilvánvalóan nem lehet könnyű a mi gyerekünknek lenni, mert rajtunk baromi nehéz fogást találni. És a sokmindennek, ami mögöttünk van....a sok megtörtént dolognak mind ott van bennünk a nyoma. Nem vészes, de mint a szögek helyei a deszkakerítésben, amik megmaradnak, hiába húzkodjuk ki azokat..., úgy nekünk egy pillanat elég, és fel tudjuk idézni az életünk bármely korábbi szakaszát.

Hitelesek vagyunk önmagunk számára is. A gyerekeink számára is. És azok számára is, akik ismeretlenül, vagy ismerősen, de olvassák ezt a blogot, ezáltal kurtán-furcsán, egyedi, de nyilván mégis általános módon, betekintést nyernek a gondolatvilágunkba.

gyorsan-gyorsan

2011-10-02T10:27:00.003+01:00

Kari bepánikolt, h neki majd most nem lesz ideje igazán zongorázni, és most tök jól "kézben" van egy-két darabja/száma, így muszáj gyorsan rögzítenie.
Tegnap kellően gusztustalan idő volt ahhoz, h bent poshadjanak a gyerekek a házban, így tegnap felvett vagy 4 számot, ez az egyik:

akit bővebben érdekel eddigi munkássága :), katt ide.

Nem győzöm úgysem szavakkal leírni, h milyen nagyon ügyes és okos és szép és... és a miénk. :D

Gondolatok egy gyenge kávé mellett

2011-09-29T20:40:00.003+01:00

Néhány évvel ezelőtt történt velünk, hogy a pécsi teszkó parkolójában, valamikor az év legvégén imádott autónk nem volt hajlandó elindulni. Ha tudtam volna, mi a baj, egy mozdulattal orvosolni lehetett volna a problémát, de akkor még ismeretlen volt számomra a tűzkapcsoló fogalma :) De most ez a történet másról akar szólni.

A lényeg, hogy kerítettem valamiféle szerelőt, aki két nappal újév előtt hajélandó volt kijönni megnézni a verdát, de várnunk kellett rá olyan másfél órát. Ezt pedig az áruház előterében kialakított bisztróban tettük meg, fogyasztva némi enni-és innivalót. Már nem emlékszem pontosan, mit ettünk, de a helyet alaposan megnéztem, időnk sajnos akadt bőven rá. Színvonalas hely volt, meleg és hideg pulttal, ital automatákkal, udvarias és profi kiszolgálással, mérsékelt árakkal, és minőségi ételekkel. Talán pizzát ettünk, és utána ittunk egy finom kávét.

Ma Tullamore-ba érve láttuk, hogy a teszkó előterében itt is kialakítottak egy reggelizőhelyet. Amúgy is illemhelyre volt szüksége Beninek, így gondoltuk, akkor beülünk, iszunk egy kávét. Beni persze rendelt magának gabonapelyhet, meg csokit, meg üdítőt....Ott ültünk az egyik asztalnál, és nekem beugrott a pécsi hely, ahol anno várakoztunk a szerelőre (aki egyébként nem tudta megcsinálni az autót, így végül a falubeli jóbarátaink jöttek el értünk, a kocsi pedig ottmaradt). Hát kérem, a két hely köszönő viszonyban nem volt egymással, a pécsi javára.

Billegő asztalok, kétes tisztaság a sorok között, a kávé mecseki fajta (üvegpohárba töltve láthattam volna rajta keresztül a Mecsek lankáit) íztelen lötty, a kiszolgálás "ön"típusú, mindent a kedves vásárlónak kell elvégeznie. Kizárólag az árfekvés volt első osztályú.

És akkor arra gondoltam hogy ott van szegény Magyarország, a válságával, a borzasztó nehéz helyzetben lévő gazdaságával, a szörnyű adórendszerrel, a sok, méltatlan szegénységben élő emberrel...és mégis. Ha csak a nyomában járnának sokszor itt az írek az otthoni színvonalnak....már az is nagy fejlődés lenne.

Nem akarom szapulni az íreket, mert alapvetően kedvelem őket. És az országot is, és tényleg élvezem az itt körülvevő nyugalmat, lazaságot, életörömöt, és nem vágyódom el innen egyáltalán. És megvan annak is a maga bája, amilyen pimaszsággal szabnak árakat, például egy ilyen helyen, ahol ma kávéztunk. Tényleg. De milyen nagyszerű lenne, ha valahogy ötvöződnének a dolgok. A magyar mentalitásnak a kreatív oldala az ír háttérrel és magabiztossággal. A magyar találékonyság és állhatatosság az ír egyenességgel és egyszerűséggel.

Milyen nagyszerű is lenne...

bücckeanya -sokadik felvonás

2011-09-28T20:14:00.008+01:00

Kari bekerült a musical-be. Türüpptürüpp.. :)

Na szóval: minden évben bemutatnak a suliban egy musicalt, külön rendező jön, díszletekkel, zenetanárokkal, jelmezekkel, -tiszta Ámerika- és erről fog szólni a gyerekek élete november közepéig.
Idén a Back to the 80's-t mutatják be, Mel szerepét kapta meg a kis Kari. :D
A music-fülnél van a dalok listája, és -mivel elég kis gyerek voltam én még akkoriban- csak az igen populáris, későbbiekben is sokat játszott dalok ismerősek.

Büszkekebeldagad. :D

x

2011-09-26T08:10:00.005+01:00

Tegnap sikerült megnéznem a legutóbbi x-faktort.

Abszolút favorit lett (abból a felhozatalból) a kövér srác.
Mikor megláttam, tudtam, hogy isteni hangja lesz, mert a közönség is és a mentorok is lesajnálva nézték, ahogy ott áll, a béna és előnytelen pólójában, és "aha, énekelni akar.. EZ.." és a műsor felépítése ezt a dramaturgiát sejtette. (depláne mikor a foglalkozását is "kiderítették".. hahaha.. )

Jó volt, nagyon. És amúgy is : it's a beautiful day :):):):)

Pokoljárás

2011-09-24T09:36:00.003+01:00

Megfigyeltem, hogy a sajnálatos módon lecsúszó életszínvonal milyen érdekes helyzeteket produkál. Mi Verbénával, azt hiszem mondhatom nyugodtan, hogy a poklot jártuk meg.
Na nem most, régebben. Saját bőrünkön éreztük az áramlatokat. Annyi mindenbe kapaszkodtunk, annyi mindent éltünk meg együtt, hogy végig gondolni sem könnyű.
Viszont a sok mindenen való áthaladás miatt megedződtünk és okosabbak lettünk. tapasztaltabbak. Rutinosabbak.
Olyanok, akik általában hamar átlátnak a szitán. Akiket nehéz átverni. Akik megtanultak a sorok között olvasni, és akik tudják, hogy a kürtös kalács akármilyen szépen csillog, akkor is üres legbelül.

Azok az emberek, akik ekkor szerencsésebb helyzetüknél fogva nem lettek áteresztve ezeken a dolgokon, most élik meg mindezt. Mert most ők csúsztak lejjebb és kerültek olyan helyzetbe, hogy elindulnak ugyanazon a kanyargós, sokszor sehová sem vezető ösvényeken, amikre mi már alig emlékszünk.

Ilyenkor megint azt érzem, hogy sokkal öregebbek vagyunk a tényleges korunknál, a sok megélt dolog miatt.

mai bölcselet

2011-09-24T09:21:00.006+01:00

Beni sírva jön be hozzánk..

..." és a fiúk azt mondták rám, hogy paraszt vagyooook..! " ..
Vigasztalgatjuk, épp készülök elkapni és számonkérni Marcit-Jancsit, mikor is könnyes szemmel fel néz ránk Beni:

-Mennyivel aranyosabbak voltak, míg kicsik voltak!

(én ezt ugyan a nagy kamaszainkkal szemben szoktam érezni, de hogy ez mennyire igaz )

Megint forog a kerék

2011-09-22T11:00:00.002+01:00

Hát túl vagyunk ezen a nyáron is. Elindult az iskola, Verbéna is újra hadban áll munkafronton, kezdődnek a hétköznapok. Időjárásügyileg nem volt nagy élmény a 2011-es nyár itt, ez tény. Ahogy az is tény, amit sokszor szoktunk mondogatni, hogy nem a nagyszerű klíma miatt vagyunk itt, mert akkor valószínűleg valahol a Földközi tenger partjainál tengődnénk. Viszont sok tekintetben volt a nyár kifejezetten mozgalmas.

Itt volt anyósom, körbehordoztuk a szigeten, amennyire volt rá lehetőség, és biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkak maradandó és kellemes élményeket szereztünk. Verbéna is elintézte amit el kellett intéznie. Hannus Portugáliában nyaralt a barátjával, Tomi és Kari kipróbálták magukat, mint utcazenészek, Beni megjárta Magyarországot, szóval nemcsak tengés-lengés volt az idei nyár.

Bónuszként izgalmas új emberi kapcsolatoknak is örülhetünk, ami különösen értékes dolog az életben. További bónusz, hogy végre végre Tominak is befejeződött az évekig tartó fog-kezelése. Tulajdonképpen az is ennek a nyárnak lett a terméke, hogy az egyik folyamatban lévő írásomat sikerült befejezni, illetve, hogy elindítottam a saját, külön bejáratú blogomat, ahol életmódváltásomat és az étrendjeimet részletezem. Ez is eredetileg könyvnek indult, de végül blog formájában manifesztálódott. Kalandosan, bizonytalanul, de végülis elindult, és még több billegés után elkezdtem egy angol nyelvű verziót, bár az inkább csak szórakozás vagy hobbi vagy nem tudom minekmondjam...elvagyok vele időnként, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt.

Úgyhogy a kerék forog tovább velünk, még akkor is, ha egyszer-egyszer úgy tűnt, jottányit sem mozdul.

változás

2011-09-18T15:40:00.002+01:00

Nem elég, hogy bitangul lefogyott az Uram (és bár lassú volt a fogyása, mégis pár hónappal ezelőttig éjjelente, félálomban, el-elfilóztam, hogy ki is ez a pasi.. :O :))))))))) és akkor ma meg meglepett minket azzal, hogy megborotválkozott.. :D
Most nappal is figyelek ezerrel :) Csak tudnám, h mi lesz éjszaka? LOL

végrevégrevégre

2011-09-17T08:37:00.002+01:00

Több, mint 2 éves (majdnem 2 és fél év!) kezelés és 7 évvel a balesete után tegnap megkapta Tomi a koronát a fogára. :D

Jipppppííííííí!

Mo.-i emlékek

2011-09-15T08:48:00.009+01:00

Magyarországon ami jó volt: az a nővéremék, a meleg, az Állatkert (4 éve voltam ott utoljára.. szuper lett-végre!), a csajos-esték és a jó öreg Pöttyös.
Ezekre akarok emlékezni. :)

A rossz: az a q&@rva meleg :))))))), a külféle szolgáltatók alkalmazottai, az a köcsög wartburgos és az összes stresszes, agresszív sofőr, a minőség romlása és az eszement árak.. :O
Ezekről sem szeretnék elfelejtkezni. :/

Beni nagyon-nagyon jól érezte magát, abszolút rá (és a tesóm fiaira) volt kihegyezve ez az egész kiruccanás. Mmint a műtétemen kívül, mert persze a fő ok, h ez a magyarországi kirándulás egyáltalán lett, az volt.
Szinte minden napra jutott valami program, a lábadozásos időben persze csak olyan "ide-oda leülök", de ebből a kissrácok alig érzékeltek.

Az utolsó előtti napunkon átkompoztunk Horányba, és ott sikerült nyélbe ütni az unokaöcsém nagy vágyát: a kémes játékot.
Berci kapott egy kém-könyvet, és nagyon-nagyon ki akarta próbálni, megtervezte, hogy miként is játszák majd a gyerekek.
Csakhogy anno Jancsinak is megvolt ez a "szuperkémek kézikönyve" vagy vmi hasonló című könyv, és tudtam, h elég nagy ribillió lesz belőle, mert kivitelezhetetlen az, amit abban tanácsolnak.
Ebből kiindulva kitaláltuk, hogy egy finom anyai ráhatással másfelé terelgetjük a fiúk figyelmét, és egy kincskeresős játékot fognak játszani.
A klasszikus palackpostával "üzentünk" nekik, h el van rejtve a szigeten 3 kincsesláda, keressék meg.. álruhákba bújtak, hogy ne ismerjék fel őket, és fától-fáig osonva, minden gyanúúúúús dolgot megvizsgálva, megtalálták a rejtekhelyeket, kiásták a ládikákat és óóóóriási volt az örömük.

Persze délután még egyszer beöltöztek, hogy hátha találnak még valami nagyon titkos dolgot, de szerencsére annyira beleélték magukat a rejtőzködésbe és a gyanús dolgok felkutatásába, hogy az eredeti célt elfelejtették, így sírás nélkül sikerült szuperül befejezni a napot. :)

vizsgaeredmény

2011-09-14T18:51:00.004+01:00

Tomi ma kapta kézhez a Junior Certificate eredményeit.

ÁTMENT. :)

4 B, 4 C és 2 D. Mindent emelt szinten csinált, kivéve a törit.

Örült, mi is neki és vele.
(itt megjegyzem, hogy az év végén kiválasztott érettségi tantárgyait mostanra már 2szer módosította.. a kötelezőkön kívül a fizika-kémia-biológia triót választotta és sulin kívül készül a zenére és a magyarra.)

Kerékvágás

2011-09-12T10:03:00.003+01:00

Végre itthon vannak.Verbéna és Beni.Bár késve, de rendben leszállt a gépük, és most már minden visszakerül a régi kerékvágásba. Ideje volt már nagyon, olyan szürreális volt ez a pár nap...

Viszont mindannyian túléltük rendben, és minden téren problémamentesen zajlott ez a projekt, aminek külön nagyon örülök. :)

mindjárt..

2011-09-09T20:52:00.003+01:00

Már csak kettőt alszunk, és megyünk is haza, itthonról.
Örökké ez a kissé meghasonult érzés, de mi ott vagyunk otthon, ahol a családunk-szeretteink vannak. És ez most jelenleg Írországban van.
A férj és a többi gyerekek hiánya nagy.. sokszor torokszorító.
Nekem ugyan könnyebb a helyzetem, mert az elaltatás utáni perceket nem tök egyedül kell töltenem, hanem a tesómmal kettesben, de ettől függetlenül az agyam otthon jár, hogy most mit csinálhatnak: Buddy biztos ír.. vagy altat... vagy kártyázik még a nagyokkal..
Igen, a technika szuperkirály.. a mobil, a szkájp, az okostelcsi.. de akkor is... még 49 óra.. Beni is teljesen szétesett az elmúlt 2 napban: hol irtó cuki, és csókolgat, meg szeretget, hol pedig sírdogál, és nem tudja elmondani, h mi a baja..

Aha, most asszem mindketten megfogadjuk, hogy soha-soha többet ilyen sokáig és ilyen távol nem akarunk lenni egymástól.
És most már tényleg mindjárt megyünk.. :)

15 centes sütemény

2011-09-09T09:28:00.004+01:00

Most hogy szólóban vagyok, képes elszabadulni a kreatív énem....már ami a konyhát illeti. Ez olyanokban manifesztálódik, hogy három órán keresztül alkotok vadast zsemlegombóccal, vagy éppenséggel tejberizst főzök, amit a gyerekek nagyon szeretnek, csak én utálok készíteni, mert ahogy én csinálom, úgy 40-50 percig kell folyamatosan kavargatni, és az amellett hogy fárasztó, baromi unalmas is.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy alma "fan" lettem, rákattantam erre a gyümölcsre, minden nap fogyasztok belőle, és egyáltalán nem unom meg. Ami bosszantó, hogy a kedvenc fajtáim jelenleg eltűntek a kínálatból, és kénytelen vagyok beérni az ún. "sweet gala" verzióval, ami elmegy szódával, de azért nem egy Fuji vagy egy osztrák starking....van azonban, hogy ilyet sem akaródzik vennem,mert kicsi vagy drága, vagy mindkettő. A múltkor az aldiban járva akciós almát láttam, 79 cent volt a nyolc darab, gondoltam ennyit megéri reszkírozni, hiszen hányszor van olyan, hogy nem feltétlenül a drágábba jobb....? Na hát nem jött be. Kemény, kicsi, savanyú, törik, stb...

Nemcsak én nem szerettem, de a gyerekek is visszahozták a lunch-ból, hiába csempésztem be aljasul a táskájukba. A "sweet gala" márkájút azért nem hozzák vissza általában...namost innen jött az ötlet, hogy akkor valamiképp szabaduljunk meg az almától. Volt már ilyen az elmúlt két hétben, akkor kelt palacsinát sütöttem belőle, nagy sikere is volt. Ezúttal mást akartam. És ha már ez ilyen olcsó alma volt, gondoltam, ha már lúd legyen kövér alapon, olcsó sütit fogok gyártani. Sikerült, jelentem a számításom alapján 15 cent alatt van egy szelettel :) Az olcsónak számít....íme, a "csíkos" összetevők:

8 db alma - 79cent
1 rúd tesco rich tea keksz - 37 cent
1 tasak tesco custard powder - 19 cent
10 dkg cukor - 9,5 cent
fél tábla étbevonó (ikea) - 34,5 cent

Összesen tehát 179 centbe került az egy jénai klasszikus kekszes-almás sütemény, amit tizenkettő szeletkére lehet felnyesni. Az elkészítés rém egyszerű volt, a jénaiba leraktam egy sor kekszet, rá fedésben még egy sort, hogy ne legyenek lyukak....aztán az almát meghámoztam, kimagoztam, lereszeltem, hozzáadtam a cukrot, a bekevert custardot, és megrottyantottam, rá a kekszekre, arra egy újabb sor kex, és a csoki a tetejére. Kép is van: :)

Kilencedik nap

2011-09-06T21:14:00.003+01:00

Kilencedik nap telik el Verbéna nélkül. Kívülálló szemlélőnek fel sem tűnne, hogy máshogy van minden. Ugyanúgy megy az élet...látszólag. Pedig mennyire más...! Egész más. Olyan megfoghatatlan, mert például mikor mondjuk dolgozik éjfélig, például négytől, akkor négytől én valahogy teszem a dolgom, és minden arról szól, hogy várom, mikor jön el az éjfél, hogy találkozzunk. Pedig, ha csak a tényeket nézem, ugye mi történik olyankor....szűk másfél-két órán belül alszunk mindketten. Addig viszont eltelik nyolc óra. Mégis az a nyolc óra amarról a kettőről szól.

Most viszont csak úgy peregnek az órák, a napok...nincs mire várni...jó, persze dehogysenincsen, hiszen vasárnap. De a nap 24 óráján belül nincs semmi, hacsak nem az a pár perc szkájp, hátunk mögött a gyerekcsapatokkal...az ugye nagyon jó de hát azért köszönő viszonyban nincs egy igazi találkozással. Hogy is volna. Szóval olyan szürkén, egyhangúan, unalmasan telnek a napok. Mert én nem kívülről látom...hanem belülről.

Nem tudom, vajon normális-e, ha ennyire együtt vagyunk. Ha ennyi időt együtt töltünk. Ismerek embereket, akik évtizedek óta élnek együtt, közös gyerekekkel, lakással, satöbbi....és ha megnézzük azt az időt, amit ketten egymás társaságában töltenek, akkor mondjuk huszadannyi sincs, mint nálunk Verbénával. És akkor adott egy nyaralás, vagy egy mittudomén...nyugdíj, és vergődnek mint a zacskós hal, mert nem tudnak együtt eltölteni tíz percnél többet. Lehet mi meg a ló másik oldala vagyunk? Nem lenne egyedi eset :)

Mindenesetre engem nagy örömmel tölt el, hogy húsz együtt töltött év, hat gyerek, és annyi, de annyi minden dolog után is talán a legnagyobb bajunk , hogy nem tudunk eleget beszélgetni egymással. Hogy általános dolog, mikor hiába beszélgetünk órák óta, utáljuk, hogy hopp, már ennyi az idő, mennie kell dolgozni....mert mindig épp annyira bele vagyunk merülve valamibe.

És ahogy öregszem, egyre többször kívánom a sorstól, hogy lehetőleg egyszerre haljunk majd meg (de jó sokára ám...!! :-)) Mert méltatlan és sötét és értelmetlen lenne a másik nélkül az élet.

Ezerkilencvenöt nap

2011-09-04T17:11:00.004+01:00

Ennyi nappal ezelőtt pakoltuk be a kisautónkba az életünket, hogy nekivágjunk életünk legnagyobb és egyben legvakmerőbb kalandjának. Nem bántam meg egy percre sem. Sőt. Annyi minden történt ezalatt a három év alatt, hogy még végiggondolni is sok. Hát még megélni. Mi gyorsan élünk. Meggyőződésem, hogy a korunknál lélekben sokkal öregebbek vagyunk, ha a tapasztalatainkból, az élményeinkből, a nehéz helyzeteinkből, és a minket körülvevő konfliktusokból indulok ki. Igyekeztem törekedni arra, hogy lelkem legmélyén gyerek tudjak maradni, és komolyan hiszem, hogy így is van. És ha így van, akkor jól is van, hogy így van.

Ma újra néztem a régi fotókat, amik a kiutazásunk alatt készültek. Döbbenet mennyit változtunk mindannyian azóta. A gyerekek megnőttek, mi lefogytunk :) Mások lettünk. Nem csak külsőleg, belsőleg is. Attitűdileg is. Mindenhogy. Nyilván mindenki változik, és a változásának iránya befolyásolva vagyon a körülményei által. Ebből kiindulva tehát Írország (is) megváltoztatott minket.

Emlékszem, mikor indultunk, egy vagy két, de legfeljebb három évet terveztünk eltölteni idekint, feltéve ha minden összejön úgy, ahogy szeretnénk. Ehhez képest úgy elröpült ez a három év, hogy nekem rendesen olyan még, mintha most érkeztünk volna. Persze simán lehet, hogy ez nem fog változni még nagyon sokáig....vagy sohasem. Nem tudom. De lehet, nem is baj, hiszen nem kell mindig mindent tudni.

évforduló

2011-09-04T08:11:00.003+01:00

Koccintunk, ha hazaértem.. :) Addig marad ez a virtuális süti nekünk.

Izgalmas 4. évnek nézünk elébe, azt hiszem. :D

helyzetjelentés

2011-09-02T11:05:00.003+01:00

Budapestről jelentkezem : )
Egy kis budai magánklinikáról, ahol van internet is. Szerda délelőtt volt egy nőgyógy. műtétem, és örömmel jelenthetem, hogy minden ok, jól vagyok, a műtét sikeres volt, épen maradtak a petevezetékeim.. szóval huhhh. Kő lehull.
Beni-bogyó most Buddy anyukájánál van, jól érzi magát, holnap, ha hazaengednek, megyünk is érte.
Én addig még kicsit agonizálok: van egy 5 centis vágásom, fáj-szúr..izééé.. de minden nappal egyre jobb lesz, homeozok (a császár után beváltakkal).
A klinika szuper: mindenki kedves, előzékeny, barátságos. A Prof. nagyon profi : )
És a nagy aggodalmam, miszerint felébredek-e vagy sem, is megoldódott :D Bár nem a legszebben történt, hánytam, meg ilyenek, de ahogy kiürültek a gyógyszerek belőlem, kategóriákkal jobb lett minden.

A műtétet megelőző 2 napon jártunk Kalandparkban, a Term.tud. Múzeumban, és a Cseszneki várban is.. a két első programot beárnyékolta az, hogy (m)ekkora parasztok dolgoznak még mindig ezeken a helyeken, de Beni nagyon jól érezte magát és ez a lényeg.
A vár szuper volt ismét. Anyósékhoz közel van, így majd’ minden évben elmegyünk oda, olcsó, szép és csodálatos a kilátás.
Nővéreméknél lakunk, remélem, hogy sikerül majd azért a hátralévő 9 napban kibeszélgetnünk magunkat, eddig még nem jött össze az össze, hogy kukán ülünk egymás mellett, mert nincs téma. : )

Képek:

Blog - Jövőkép, avagy a szülői értékítélet reálértéke

2011-09-01T23:38:00.004+01:00

Mennyire divatos dolog lett ez a blogírás....ha jól gondolom, a weblog szóból van, ami ugye webes naplót jelent. Naplót. Nekem a naplóról kapásból az jut eszembe, hogy titkos. Intim. Hogy csak engedéllyel lehet beleolvasni, és legfőképpen senkinek sem sohasem. Tudom, József Attila....én magam is sokszor fordultam már ehhez az őrült zsenihez a híres "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindnekinek" idézettel. Mert zseniálisan rámutat valamire, amire nem most gondolok.

Mert most arról gondolok, hogy ki miért vezet blogot. Mert nyilvánvalóan célja van vele. Annyira vegyes az, amit erről gondolok. Mert baromi kíváncsi lennék például azoknak az embereknek a blogjára, akiknek nincs számítógépük/internetük....akiket nem szippantott még be ez a netes bigyó. na jó, nem beszippantott....máshogy írom...akiket nem csapott még meg az internet füstje.((..tényleg, a jó öreg Moldova....rég hallottam róla.)) Akik egy másik dimenzióban vannak. De hagy kanyarodjak vissza a blogolókhoz. Sokan vannak. Sokan vagyunk. Milyen más mitovációról írhatnék én itt, mint az enyémről? Engem mi motivál? Azt hiszem több dolog is. De mi motivál a legjobban? Mi a lényeg?

Nagyon sok blogon jártam már. Igen, relatív, tudom...de lehet itt egy finom kis paradoxon...már megint :) mert mi van akkor, ha a blogger csak azért olvas el más blogot, hogy ötleteket merítsen? Hogy nárcisztikus módon önérdekből eltulajdoníthasson valamit, amit persze pozitívumként lehet aposztrofálni. Hát ugyan mi rossz van abban, hogy azt a szép mittudoménmit, vagy azt a jópofa számlálót, vagy akármit kreatívan beépítem a saját blogomba.

Vajon mennyire vagyunk lélekben afrikai bennszülöttek, akik üveggolyókért adnak aranyat? Az üveggolyó lenne a díszlet. Az arany mi magunk. A gondolataink, az érzéseink. Amik akkor érnek csak aranyat, ha őszinték, és igazak, mert a miénk. Nem másé. És nincs mögötte érdek...úgy értem, hogy nem akarjuk vele sem az eladásunkat, sem a látogatottságunkat növelni. Hanem mit akarunk? Én csak azt tudom, én mit akarok. Hát lássuk....akkor: Akarok fejlődni, érni...meglátni dolgokat. az írás és a beszéd is eszközök, amik a gondolatainkból indulnak ki, és visszahatnak rá. Én ha valamit leírok, sokszor utána máshogy látok dolgokat. Tovább tudok jutni vele. Általa. Aztán akarok még emléket állítani. Szép emléket. Amik megvannak, itt-ott, hiszen a képek és az írások is (általában) le vannak archiválva. De a blog ad egyfajta keretet ennek, és...és megint egy film jut eszembe. Robin Williams és a Vágott verzió..na mindegy. Szóval ad egy keretet, és itt álljunk meg egy szóra.

Rengeteg blog van, baba-blogok, családi blogok. Olyan blogok, ahol az írók tényleg naplót írnak. Intimet. Leírják, hogy összevesznek a házastársaikkal, hogy elegük van a gyerekeikből, mert lusták. És közben öntudatosan úgy gondolják, hogy joguk van - és tényleg - naplóba foglalni nyilvánosan az életüket. De mi van, amikor kibékülnek....a házastársak? Megblogolja azt is...és kitörli, amikor csúnyákat ír? Ha kitörli, akkor a blog hazug lesz. Álszent, és képmutató. Ha nem törli, akkor csúnya, elfogult, és igazságtalan.

Megint csak sok olyan blogot láttam, ahol a blogger oktat. Most hogy mit, az mindegy. Mondjuk hogyan kell hangyát szedni. Mondjuk ő már szedett hangyát egyszer, és akkor megosztja a tapasztalatait, Miért, mi rossz van abban? Semmi. Ezek az oktatós blogok teljesen működőképes terminológiákkal operálnak, akár tudatosan, akár tudatalatt. Például felvet egy kérdést, amit megválaszol. Mondjuk " Amerikai kutatók megállapították, hogy hangyát szedni kizárólag zöld szoknyában lehet. Namost én hosszas kutatómunka segítségével ezt megcáfoltam, és most negvyenhét pontban leírom, ez miért nincs így." Ilyenekre gondolok. Felvet egy bizonytalan eredetű információt, majd a finoman szólva is nem objektív pozíciójából, amit magának kreált, elegánsan, és frappánsan vágja ki magát. Én úgy látom, aki ilyen blogot vezet, az üveggolyó, és nem arany.

Aki kiteregeti szennyest, az is.

Mert szennyes mindenütt van, ez egyértelmű, hol kisebb, hol nagyobb, csúnyább, vagy enyhébb. Tökmindegy. Lázadhat a kamasz gyerekem úgy is, hogy a három hiszekegy helyett csak kettő és háromnegyedet mond el, és úgy is, hogy drogos mámorban megerőszakolja a szomszéd kislányt. De ami szerintem a lényeg: Nem kell tudni azt, hogy a mi szülői értékítéletünk mennyire fog helytállni a jövőben. Egyszerű a doktrína: a publikus naplóba csak pozitív dolgokat kell írni. Vagy semlegest. Mocskolni nem érdemes. Senkit. Kommentelők heves vitába bocsátkoztak az egyik blogbejegyzés kapcsán, ami azt boncolgatja, vajon ha a gyerek felnő, és lesz belőle egy fontos ember, mennyire lesz, mennyire lehet kellemetlen a nagy nyilvánosságra kitett élete, amit anyukája blogolt meg. Vajon vissza tudnak-e élni majd az ellenfelei/ellenségei a róla kitett kiképekkel, történetekkel, gondolatokkal?

Jó kérdések. Ha az ember nem elég meggondolt. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy a blogolás aranyszabályai. Biztos létezik, mi az ami nincs ezen a gigantikus szemétdombon, nemigaz? :D De ha van, az biztosan benne van, hogy szempont legyen ez is. Hogy mint a Robin Williams filmben is, ha van egy blog valaki életéről, az legyen már pozitív. Attól még lehet hiteles, az nem jelenti azt, hogy hazudni kell benne.

Jó kis kusza bejegyzés lett, de nem bánom. Visszaadja a jelenlegi érzéseimet. Nincs hibátlan ember. Nyilvánvalóan lehet ellentmondás abban, amit leírok, vagy abban, amit teszek. Nem attól lesz valaki jobb, hogy nem hibázik, hanem attól, ahogy kezeli a hibáit. Én jelenleg nem érzem úgy, hogy bármi olyan anyagot raktunk volna ki a blogra, amiből hátránya származhat bármikor is a gyerekeknek. Reméljük az idő is ezt igazolja majd.

Harmadik nap

2011-08-31T20:09:00.003+01:00

Harmadik napot éljük meg a legkisebb és a család motorja, Verbéna nélkül. Asszem a legnehezebben én magam viselem, de talán ez természetes. A kisfiúkkal semmi gondom nincs, igaz, jó arc vagyok, a holnapi sulikezdés előtt eléggé rájuk hagytam ezt a pár napot. Ami azt jelenti, hogy leginkább csak a melegszendvicsre, az almás kelt palacsintára, meg a svéd húsgolyóra hagyták ott a nintendót, a tévét, vagy a gépet.
Nem baj, kell egy kis lazítás nekik is. Holnaptól beindul a suli, onnantól úgyis a tanulás lesz a fókuszban.

Benivel naponta beszélek, jól van, szerencsére nem akar velem sokáig beszélni, ebből arra következtetek, hogy jól elvan anyáméknál. Ez is valami :)

Verbéna is jól van, szépen alakulnak a dolgok, ahogy az kell. Nem feltétlenül pontosan úgy, ahogy az előre látható volt, de mi megy manapság a terv szerint? Semmi...Szóval a klasszikus példa a jó, amikor az ember például úgy tervez nyaralást, hogy szán egy vis major keretet az előre nem látható extra kiadásokra. Paradox, paradox...de igaz. Kell egy kis determináns spontaneitás :D

Szóval a kerék forog, a kutya ugat, a karaván halad.

Megáll az idő

2011-08-29T21:13:00.002+01:00

Tiszta Bermudaháromszög. Tegnap ment el Verbéna és Beni...de mintha száz éve lenne. Mi minden történt azóta....Gy.-ék, hazaút, szkájp, fürdés-vacsi, reggel, iskolai egyenruhák, pénzosztás(journal, locker, biztosítás), bankautomata, újteszkó, vásárlás, almás kelt palacsinta sütés, kávéfőzőgéparzenálvízkőtelenítés, telefon, szkájp.....hihetetlen, de mintha közben állna az idő.

Egyfelől ez jó, mert például ma kifizettem az autópályadíjat, és nem a duplabírságot menetrendszerint, mikor a postás hozza a felszólítást (mindig elfelejtjük másnap kifizetni...), szóval asszem ebben ki is merült a jó oldala. A rossz...hogy még mennyi idő, míg Verbénáék újra itt lesznek.

Ja, még történtek dolgok. Elhalálozott a gps...konkrétan a harmadik a három év alat...ezúttal a Tom-tom került a bélistára....én nem tudom, milyen márka lesz a következő, lehet hogy semmilyen, használjuk a telefonjainkat....végül is okosok...állítólag.

Az almáspaller nagyon bejött a srácoknak, most tolják a maradékot vacsira...pedig eszelős sok lett...másfél kiló alma, 5 tojás, sok liszt, sok tej....több mint húsz darab olyan palacsinta, amiből a nagyevő kiskamaszok is egy darabot tudtak megenni...

Esti program a soron következő Stephen King film....remélem jobb lesz, mint a tegnapi :)

lázadó ifjúság

2011-08-27T15:56:00.002+01:00

Az idei tanévtől nem lesz kötelező a nyakkendő a gimiben.
Kérdezem Tomit, aki 2 éven keresztül küzdött a tanerőkkel (felvette, de nem látszott pl.)
- Örülsz akkor, igaz?
Mire ő:
-Nem is tudom.. tulajdonképpen inkább lázadok megint és akkor most hordom, meg különben is: anélkül béna az egyenruha.

Hjajjj. :))

Film

2011-08-27T08:03:00.003+01:00

Filmőrültek vagyunk. Rengeteg filmet láttunk már, és folyamatosan nézzük őket, amint van időnk rá. Rengeteg jó film van és rengeteg jó színész. Szeretem azokat a filmeket, amik elgondolkodtatnak, amik felvetnek egy problémát, vagy amik körüljárnak egy témát alaposan, vagy esetleg a szokásostól valamelyest eltérő szempontból.

Tegnap a Julie és Julia című filmet láttuk, az egyik nagy kedvencünkkel, Meryl Streep-el az egyik főszerepben.

Kell nekem valamiféle ellazulás ahhoz, hogy élvezni tudjak egy filmet. Felhőtlenül. Azért, mert ha nem figyelek oda, egy idő után nagyon zavarni kezdenek a dramaturgiai hibák. Egyszerűen idegesítenek. A következő, ami bosszant, ha az üzenete a filmnek vagy félrecsúszik, vagy eleve rossz. Rosszat írtam....úgy értem az én értékrendem szerint nézve, ami persze lehet, hogy sokak számára oldalraesett, de mint a klasszikus Bacsó filmben (ha már film) a citrom, legalább az enyém... A lényeg, hogy túl kell lépnem ezeken a dolgokon ahhoz, hogy kellően élvezni tudjam például a színészi teljesítményt, vagy a fordulatos cselekményt, vagy az adott karakter megformázását.

Nem vagyok filmkritikus. Sok filmkritikát olvasok, és ritka az olyan, ami nem húz fel...általában sajnos simán tipikus, hogy ha nagyon lehúznak egy filmet, akkor rögtön szimpatikus lesz, és meg akarom nézni. Dac? Lehet. Akkor az is dac lesz, hogyha nagyon sokan és nagyon agresszíven dicsérnek egy filmet a környezetemben, akkor ódzkodok attól, hogy megnézzem. Tudatosság nélkül persze, és van amikor erőszakkal legyőzöm ezeket a hülye dolgaimat, de mondom, tipikus.

A Julie és Julia kellemes film volt. Nem kifejezetten férfiaknak való, de most erre mit mondjak? Hogy a Mamma Miát is szeretem? Én a magam részéről ha már predesztinálnék ez alapján, inkább látens melegezném le azokat a pasikat, akik kizárólag háborús-, horror-, és vérben, valamint hullákban fürdő filmeket néznek...Naszóval. Kellemes film volt, Meryl Streep-ről ugyan mit lehetne mondani, egyszerűen tökéletes volt, a másik hölgyfőszereplő, Amy Adams is tetszett. A történet felütése mondjuk kicsit sablonos, ezzel az író-imidzzsel, ezt imádják a szerzők, de mindegy.

Amiért írok erről a filmről, az a blog, mint téma apropója. Plasztikusan mutatja be a film, hogyan válhat valaki függővé valamitől, ami róla szól. Hogyan fordulhat be teljesen egy általa elképzelt világba, hogyan hajszolhatja túl magát egy általa felállított cél elérése közben. Persze menet közben felszínre kerülnek az emberi érzések, a jellemhibák, az érzelmek, blablabla...az most mindegy is. A lényeg, hogy az Asimovi világ itt van megint a levegőben, a maga ember-gép kérdéseivel...és látom benne Fellinit, Zeffirellit, de ha akarom, még Schwarzeneggert és a terminátort is.

Miért foglalkoztat engem ennyire ez a dolog? Hát mert itt vagyunk a közepén. Blogolunk, fészbúkozunk, iwiwezünk, mi több...a telefonom a böngészőt is csak akkor engedi megnyitnom, ha előbb bejelentkezek a google-fiókomba. Röhej. És ne beszéljünk a vodafone360 ról és az egyéb elmebeteg adarvámpír ötletektől. Hát nem tiszta Orwelli vízió az egész....?? Már megint?

Szóval jöhet a nagy és örök érvényű igazság...mértékkel, ésszel...okosan. Különben beszippant minket a világ.

bücckeanya -sokadszorra :)

2011-08-26T21:19:00.001+01:00

Megy az asszony....

2011-08-25T08:00:00.000+01:00

Megy az asszony. Igyekszem nem pánikolni, hiszen csak két hétről van szó. Nem a világ. Különben is ott van a szkájp, a net, a telefon, az email, a mittudoménmi. Különben is jó helyen lesz. Ahogy én is, mi is, addig is.

Egyáltalán nem aggaszt a háztartással kapcsolatos teendők, hiszen

Kiválóan (Költségpraktikusan és sokszínűen:-) főzök (szerénke)
Megtalálom a seprűt, ha kell
Nem esik le az aranygyűrű az ujjamról, ha ki-bepakolom a mosógépet
Nagyszerűen koordinálom a számos ivadékunkat
egyébként is minden rendben lesz.

Szóval nem fogunk éhen sem veszni, és a szutyok sem fog beborítani minket a két hét alatt, ebben biztos vagyok. Attól sem félek, hogy majd nem fogok tudni mit kezdeni a sok felesleges szabadidőmmel V. nélkül, hiszen ott vannak a futó munkáim, és a gyerekekkel is szoktunk filmet nézni, kanasztázni, snapszerezni, muzsikálni, satöbbi.

Mégis akkor mi van...?
Hát az van, hogy nemigen szoktuk mi az egymásnélküliséget. Hogy amikor V éjszakás, nem ritkán hajnal háromig nem tudok aludni, pedig ennek semmi értelmes oka nincs. De mégis. Nincs mese, összeszoktunk. Nem kicsit....

Harcos magyarság és a hibridhelikopter

2011-08-22T15:42:00.004+01:00

Azt mondják, magyarnak lenni harc. Magyarországon élni egyenlő a folyamatos harccal, a túlélésért folytatott küzdelemmel, a megalkuvásokkal, a kompromisszumkötésekkel, a cselekkel, a trükkökkel, a kiskapukkal. Nem mondom, hogy nem lehet így élni, mert mi is így éltünk. És lehet. Az egy másik kérdés, mennyire fárasztó, és hogy hova vezet.

Vajon József Attila vagy Radnóti Miklós képesek lettek volna-e olyan életműre, olyan alkotásokra, amilyeneket az utókorra hagytak, ha a Sors nem bánik velük olyan kegyetlenül? Vajon a történelem hősei képesek lettek volna-e olyan hőstettekre, amiket véghez vittek, ha nem lett volna olyan a harci helyzet? Mi lett volna Zrínyivel, ha nem kell kirohannia....?

És ha megfigyeljük, mekkora nyomot hagytak ezek a hősök, érthetjük jól, milyen nagyok is voltak ők. De mi a helyzet velük? Nekik mi lett volna jobb? Ha így hősökké válnak a sanyarú, nyomorult életükkel és a mártír halálukkal, vagy élnek konkfliktusmentesebben egy szebb életet. Mi a jobb, a sírban nyugvó öröklét, ami csak nominálisan örök....vagy a teljes nyugodt élet...úgy értem, nekik.

Elképesztően hiányos a külföldi (és a magyar-) irodalommal kapcsolatos ismeretanyagom. Mégis azt érzem, hogy külföldön több a felszabadult, őszinte, gyermeki, ártatlan, játékos....dallam, vers, bármi. És ha az oktatási rendszert nézem, és összehasonlítom a magyar poroszos, szigorú, erősen teljesítményorientált rendszert a például angolszász megengedő, játékos, és sokkal szabadabb rendszerrel, bizony látni vélek némi összefüggést. Bizony érthetőnek tartom, ha egy magyar rendszerben felnevelkedett embernek nem megy könnyen a lazítás....mert hozzászokott ahhoz, hogy olyan az élet, mint a repülőgép....vagy megy előre töretlenül, vagy lezuhan. Egy helyben nem tud állni, mert akkor az már helikopter. Valahogy úgy látom, külföldön lehet az ember helikopter, magyarországon meg "csak" repülőgép.

Régebben sokat hallgattam klasszikus magyar könnyű zenét...Deák Bill, Charlie...és bár ma is hallgatom őket, mégsem ugyanaz. A mai énem Deák Billt máshogy hallja, és Charlie-t is. Ez van. Ma már nem tudok azonosulni sem a keserű igazsággal, sem a kiégett vendéglátós fílinggel. Talán azért, mert kezdünk képesek lenni helikopterként lebegni...nem tudom. Az is igaz, hogy el vagyunk ám cseszve....mi öregebbek. A gyerekeink már nem, szerencsére....de mi még abban a másik rendszerben, ami otthon van, abban nőttünk fel. Ha képesek is vagyunk helikopterekként lebegni egy helyben, az biztos, hogy sosem leszünk igazi helikopterek, csak amolyan hibrid vegyes szerkezetek. Amik egyszerre ezek is, azok is...

De masszívan azt gondolom, hogy nem kell hősnek lenni...feltétlenül. Lehet, de talán sokkal jobb, ha "csak" emberek vagyunk...

gyerekszáj

2011-08-22T09:58:00.002+01:00

Pár napja történt:

Beni: "Játszunk barackobamásat?"..
Én: mire is gondolsz pontosan kisfiam..?"
Beni: "Tudod, mikor te gondolsz valakire, én meg kitalálom."
-Akkor barkochbázni szeretnél, igaz?

Erre minap meg ezt hallom, mikor Beni és Kari barackobamázott..:

Beni: "Fiatal?"
Kari: "Neeem, olyan öreg, mint Apu és Anyu.. "

ÁÁáááá :OOOO

konyhatündérek

2011-08-20T19:47:00.003+01:00

Ma nagyon-nagyon nyomi voltam. Megfáztam, és be van dugulva az orrom, tele az agyam is.
Ezért is talán, de Kari és Tomi újra sütésre adták a fejüket.
(újra= hetek óta sütögetnek különféle sütiket, pl. túrós lepény a lá Zsani, almáspite)

Van egy tök régi Jamie Oliver könyvem, még magyarul.. borzasztó fordítással amúgy.
De erről nem Jamie tehet. ;)
Szóval a recept:

Csodás citromos felfújt
(4 személyre)

60 g vaj
120 g cukor (plusz egy tk vaníliás cukor)
1 citrom héja és a kifacsart leve
2 tojás
60 g liszt+késhegynyi sütőpor
2 és fél-3 dl tej

Sütőt 200 fokra felmelegítették.
A vajat, a cukrot és a citromhéjat kikeverték, majd belekeverték a tojások sárgáját, a lisztet és a sütőport. Majd a tejet és a kb. 3 evőkanálnyi citrom levet.
Külön tálban felverték a tojásfeherjét, és legvégül ezt beleforgatták a masszába.
Kivajazott, tűzálló jénaiba öntötték, és vízfürdőben (másik-nagyobb tepsibe tesz-3/4-ig vízzel felereszt), majd jó 40 percig sütötték.

Nyammmm, isteni lett! Well done guys! :)

most..

2011-08-17T14:30:00.002+01:00

... mit mondjak?

Csendes zsákutcában lakunk, a kutya nem jár erre sosem.
Ezért is tűnt fel a google-os autó...

Erre mit csinál a 10 évesünk és az apja.. rátapadnak az ablakra és különféle hülye fejeket vágnak és csápolnak.. :D
Meg kéne már komolyodni aptyuk. :D

mindennapok

2011-08-17T13:38:00.003+01:00

Tegnap ismét Limerick-be kellett mennünk a szájsebészhez. Csak a "szokásos", még mindig.
Tomi fog-kezelése. Másfél éve járunk ide, és tegnap végre-valahára eljutottunk arra a pontra, hogy levette a fogmintát és a következő alkalommal megkaphatja a koronát. :D
Ezt vártuk már mindannyian, ui. ez a vissza-visszaragasztgatás tök idegőrlő volt. Minap is Benivel birkózott, aki odafejelt, aztán egy hétig itthon is ragadt, mert persze levált a fog, és csak egy héttel később tudta a dokibá' fogadni.

********

Hannusunk Portugáliában sütteti a hátsóját, és sms-ben panaszkodott, hogy milyen meleg van.
Igazán átéreztük a problémáját: 13 fok, szél, eső.. k@rva ősz.. :S
Mostanra a meteorológusok is elismerték, hogy az nyár elején beharangozott "idei lesz a legmelegebb nyár"-ral mellé lőttek, ui. az újság szerint ez volt az elmúlt 46 év leghidegebb nyara. Szóval van remény, hogy talán jövőre jobb lesz kicsit.

********

Ennek ellentmond az, hogy most kint pancsolhattak a gyerekek.
Az van, hogy HA süt a nap, piszok égető. HA nem fúj a szél, ÉS süt a nap, akkor a kertünkben pikk-pakk dög meleg lesz.. már-már trópusi :)) (párás-meleg)
Nos, ma mindez együtt megtörtént, így gyorsan hordtunk a kis pancsolóba (amit még a nyár elején vettünk, és csak egyszer használtuk) forró vizet, hadd élvezzék ki ezt a ritka pillanatot.

*********

Megy a visszaszámolás.
Beni és én a 11-nél és a 25-nél tartunk.
Jancsi és Marci 14-nél.
Tomi és Kari 12-nél.
Buddy 25-nél.
Hannus meg a 26-nál.

Még jó, hogy egy család vagyunk. :D

Emberi kapcsolatok

2011-08-14T11:06:00.003+01:00

Ma a reggeli kávé mellett arról beszélgettünk Verbénával, vajon mennyire befolyásolja a virtuális világ kiszélesedése az emberi kapcsolatokat. Nyilvánvalóan kétirányú ez az utca, hiszen egyrészt a virtuális világ adta lehetőségekkel, úgymint email, fórum, chat, közösségi oldalak új emberi kapcsolatokra lehet szert tenni, viszont az is tény, hogy ha azt vesszük, ahány percet/órát/napot tölt valaki a gépe előtt....effektíve egyedül....akkor negatív irányba is mehet az egész.

Előfordulhat, hogy valaki olyan szinten függővé válik a hálótól, hogy teljesen elhanyagolja a munkáját, családját, önmagát, az egész életét, és egyre szövevényesebb virtuális világot épít maga köré. Amit alakíthat úgy, hogy jól érezze magát benne, hiszen virtuális.

Most megint mindenféle utópikus vízió jönne elő bennem, de elfojtom :) Azt hiszem itt is valamiféle arany középút lehet a nyerő.Talán az élet minden területén a mértékletesség a kulcsszó?? Hiszen nincs baj, ha mértékkel merül el az ember a virtuális életben. Vagy ha kombinálja némi aktivitással...például a skype-on megkérdezem a barátomat, otthon van-e délután, és ha igen, akkor beugrok hozzá egy kávéra beszélgetni.....akkor ötvöztem a virtuális világomat a háromdéssel.

Persze mindenki és minden helyzet mindig más. Állandó állandótlanság az egész. Különösen a mi helyzetünk spéci, és azt hiszem emberi kapcsolatok terén nem állunk túl jól. Ki tudja, ez vajon miért van így. Mindennek van oka. Vajon a virtuális világ élhető alternatívát kínál a távolság leküzdésére? Kínálhat-e egyáltalán bármilyen alternatívát, ha emberi kapcsolatokról van szó?

Állatkert

2011-08-08T09:55:00.005+01:00

Visszatérő kívánság volt a gyerekek részéről az állatkertezés.
Aki kicsit is ismeri Buddyt, tudja, hogy hat lóval sem lehet elvontatni az állatkertbe, annyira rühelli az egészet.
Nos, hat lóval lehet, h nem érek fel, de ismerem az uram gyenge pontjait :), így sikerült ezt a kis kirándulást is belesűrítenünk a "nyaralási" projektbe (=pénzbe). (2 felnőtt 4 gyerek: 52 euró)

Ugyan szombatra országos esőzést jósoltak, napnak a nyomát sem ígérték, de Dublin környékére napközben csak felhősödést, eső-nap nélkül.
Na, ehhez képest olyan döglesztő meleg volt, (vagy vastagon voltunk felöltözve?), hogy a 3 palacknyi vizünkből semmi nem maradt a nap végére.
És, hogy az időjósoknak igazuk is legyen, a zárás előtt 40 perccel ömleni kezdett az eső.. annyira, hogy a madárház plafonjáról is folyt.. :O
Ettől függetlenül tartalmas 5 órát töltöttünk el, úgy, hogy nem sikerült megnéznünk pár állatot, egy felújítás miatt.
A gyerekek meg atyai és anyai ígéretet kaptak, hogy tavasszal visszamegyünk a kihagyott részeket is felfedezni.

Holiday

2011-08-08T08:50:00.002+01:00

Ez a nyarunk sok szempontból rendhagyó volt. Az elmúlt nyarakhoz képest is, meg úgy csak simán is. A lényeg, hogy nyaralni nem mentünk el sehova, hanem itt helyben, Írországon belül látogattuk meg egyrészt a kedvenc helyeinket, másrészt új helyeket.

Két hét alatt hozzávetőlegesen kétezerötszáz kilométert tettünk meg, ami valljuk meg, nem kevés, már csak az autóban töltött időt tekintve sem :) Ennyi az út Magyarországra is...nagyjából.

Érdekesség, hogy bár tényleg sokfelé jártunk, még se szeri se száma azoknak a helyeknek, ahova tervezek eljutni még a jövőben. De sajnos a holiday-nek vége van, úgyhogy most ennyivel kell megelégednünk. Őszintén írom le, hogy jó volt, rengeteg élményt szereztünk, és dacára annak, hogy az időjárás egyáltalán nem kedvezett sokszor nekünk, megint megmutattuk magunknak, hogy nem ez számít, hanem mi magunk.

Most arccal előre megyünk neki lassacskán az őszi projektjeinknek, hogy aztán lassan becsússzunk a jövő évbe. Elképesztő, hogy rohan az idő. Tudom, sablonos duma. De marhára igaz. Ahogy öregszem, egyre inkább érzem, hogyan rövidülnek a napok-hetek-hónapok-évek --az élet maga. Mindemellett nagy öröm nézni, ahogy cseperednek fel a gyerekek, szóval az idő múlása nem feltétlenül csak negatív lehet.

Szóval a szamszára forog tovább, annak rendje és módja szerint, mi meg forgunk vele együtt.

gondolatok még és még

2011-08-07T10:23:00.005+01:00

Nem titok, sztem Buddy utalt is itt már rá: indított egy blogot, amiben a fogyása után-közben felszabadult kismillió gondolatát rögzíti.
A legutóbbi bejegyzéséhez szeretnék pár mondatot hozzáfűzni:
Van ez a T. gyerek.. pár nappal ezelőtt olyan gusztustalan dumát nyomott le a szkájpon, hogy Buddy teljesen megzuhant. Mmint, hogy benne IS csalódnunk kellett... mert ugye egy csomó félig ismeretlen embert simán félreismerhetünk, és a csalódottság érzése is inkább düh meg harag önmagunkra: merthogy micsoda hülye az ember, és mennyi időt elpazarolt az életéből rájuk.
De a T.-tól nem számítottunk soha ilyen szintű pofátlan dumákra.
A lényege az, hogy itt az idő, hogy Buddy foglalkozzon önmagával (bazzeg, az, hogy lefogyott, mi ha nem önmagával való foglalkozás) és különbenis, nagyon gáz már ahogy kinéz, és rólam nem beszélve: én is mennyire nőietlen voltam ezidáig.. Mivaaaaan?
Buddy most ott tart, hogy leiratkozik mindenféle közösségi oldalakról, bezárja a blogjait, és köszöni szépen, de most remetéskedne egy kicsit.

Szóval a mondanivalóm lényege:

BUDDY, én nagyon büszke vagyok rád, hogy ezt végigcsináltad. Tudom, hogy időre volt szükséged és biztos lélekre, hogy nekikezdj.
Hiszem, hogy megváltoztál, és ahogy lezártad a régi, kövér életedet, le tudod zárni a régi barátokkal (ne feszegessük a szót inkább) való kapcsolatodat, úgy, hogy nem veszíted el közben a hitedet és az emberekhez való pozitív hozzáállásodat.

És ha be is zárod a blogodat, legyen itt akkor egy pár tény a fogyásodról, hiszen itt csak igen ritkán beszéltél róla.

Buddy másfél év alatt lefogyott 193 kilóról 90 kilóra. Jelenleg olyan sovány, mint 18 évesen volt utoljára.
A fogyásához semmiféle eszközt, tablettát, műtétet nem vett igénybe, mint ahogy orvosi segítséget sem.
Nem éhezett.
Nem mozgott extrán.
A családja nem viselte meg, hogy ő életmódot változtatott.

És csak úgy nagyon halkan: a T meg b@ssza meg magát.

nyár van, nyár...

2011-07-31T10:35:00.004+01:00

Mármint persze hol van, hol nincs. De itt, ezen a videón, 2 napja, épp az volt..:

A helyben nyaralásnak kedvezett az elmúlt pár nap napsütése, sokat kirándultunk a gyerekekkel és anyámmal.
Meglepően jól bírjuk egymást, meg ő is a gyerekeket, hiába no, a távolság és az idő csodákra képes...

Hannának végre lett tanítványa: körbeplakátolta-szórólapozta a környéket, a falut, a sulikat, h zongora oktatást vállal.. eddig hiába várt, szeretett volna kis pénzt gyűjteni Portugáliára.. Szóval 3 éves (!!!!) kislány, cuki, okos, tetszik neki is, meg anyukának is Hannus módszere. :D

Megérkezett az ír jogsim is :) Egyszerűbb volt itt meghosszabbítani, és csak 25 euróba került összesen.

Az iskolára is lassan el kell kezdenünk készülődni, Hanna már 26.-án kezd, Kari-Tomi 29.-én, a kissrácok szept. 1-én. Borzasztóan rohan az idő...:OO

De nekem még mindig van 9 napom a szabadságból, így nagy drukk a további jó időknek. :DD Szeretnék még egy csomó helyre eljutni ez alatt az idő alatt. X

Kari-Tomi-Dublin

2011-07-25T19:05:00.004+01:00

Jól sikerült Kari és Tomi utcazenélése.
Pozitív élményekkel teli jöttek haza, mindenféle történetek olaszokról, akik milyen jófejek voltak, meg a vallásos fickóról, aki csak azért adott nekik még pénzt, mert épp a Hallelujah-t énekelték...
Fotóikból válogattam:

Zene

2011-07-21T13:10:00.002+01:00

Eltelt a fél nyár, és jó idő nem volt.... mutatóba is csak alig. Ez azért is szignifikáns, mert az én drága gyerekeim nagyon készültek, hogy majd jó sokat fognak utcazenélni Dublinban. De eddig sajnos nemigen adódott rá alkalom, mindössze csak egyszer.

Most újult erővel támadnak a hétvégén, és nagyon jó dolguk van, mert egy jóbarátunk több mint készséges segítséget nyújt a dologban, úgymint szállítmányozás, ellátás, kvártély ott helyben. Így megspórolhatják az odavissza utiköltséget, ami nem kevés ám, harmincvalahány euró. (Gy. köszi még 1X)

Remélem minden rendben lesz Velük :D

Nyelvtan

2011-07-21T13:05:00.003+01:00

Valamelyik nap utaztunk a kocsiban együtt a majdnem mind gyerekkel, és Hannus is velünk volt. Igazából indifferens, hogy épp miről beszélgettünk, a lényeg viszont, hogy Hannus a családunkról beszélt, és nem a "mi"-t használta, hanem a "ti"-t. Egy olyan kérdésben, ami a család egészére vonatkozott.

Namost érdekes, hogy például az én fejemben teljesen normális, és helyénvaló, és szükségszerű, stb. hogy a gyerekek felnőnek, és lesz saját életük, és akkor úgymond kikerülnek a "mi" kategóriából...Csak én valahogy úgy képzeltem el, hogy amíg velünk laknak, addig a "mi" az "mi"...De Istenem, nem vagyunk egyformák.

Érdekes, vajon mindenkinél ennyire változó ez a vonal? Hogy mikortól "mi" és mikortól "ti"...?

Gyerekszáj

2011-07-17T23:11:00.003+01:00

Esti kanasztaparti, Tomival és Karival, hármasban. Természetesen Benike lejött az emeltről, és ott nyüzsgött, az ölembe akart ülni. Elmagyaráztam Neki, hogy de akkor leveri a kártyákat az asztalról, meg nem látom a lapjaim a fejétől. Rövid töprengés után előállt a farbával: akkor odahúz egy stokit, és arra ül, úgy jó lesz? Mondom oké.

Így is lett, odaült mellém, lábát hanyagul ráhajította az enyémre, majd előállt az ajánlatával, miszerint én csak rámutatok a lapra, amit dobni szeretnék, és majd Ő kihúzza a kezemből és dobja. Nem reagáltam rögtön, mire Ő összekulcsolt kezekkel:

- De lééééccci, télden állva könölgöm....működjünk együüütt!

Gondolatok egy koccanás kapcsán - avagy megint baromira ráérek firkálgatni

2011-07-14T23:53:00.008+01:00

Ma fogorvosos napunk volt, azaz Tomit vittük az épp aktuális kezelésre. Mi Verbénával kint maradtunk egy ideig a kocsiban, a parkolóban. Hátratoltuk az ülést, lehajtottuk a támlát, becsuktuk a szemünket, és élveztük, hogy meleg van és csend. Aztán később kinyitottuk a szemünket, és elmélyülve figyeltük a kórház alkalmazottait, ahogy önfeledten snúroznak (!) az egyik épület falánál. Eleinte még csak ketten, de időközben ötre duzzadt a számuk. Vidámak voltak, önfeledtek. Hiába no, játékos típus az ír...:)

No elég az hozzá, hogy kisvártatva egy gyönyörű 2008-as Ford S-max parkol be mellénk kicsivel, de amúgy "íresen" (pfuj, de szarkasztikus vagyok már megint) a vonalra. Család kiszáll belőle, két kisgyerek, apuka, anyuka, eltűnnek a balfenéken. 5-10 perc múlva befut a parkolóba egy öreg kis Nissan Micra, benne egy akkora nővel, hogy esküszöm, az első gondolatom az volt, hogy ráépítették a kocsit. Szörnyen elhízott krokodilbálna nő, huszonéves. Háromszor megkísérelt beparkolni a lófüttynyi kis helyre, aztán feladta. Beállt a kocsisor elé, de nem szállt ki az autóból.

Nem telt bele sok idő, az S-maxos család megérkezik, gyerekeket bepakolják, beülnek a kocsiba, errefelé szokásosan anyu vezet....motor beindít. Közben a krokodilbálna csaj is veszi az adást, legott beröffenti a verdáját szintúgy. Namost a Fordos csaj szúr egy hátramenetet, és úgy diszkréten belehajt a Micrába. Csakúgy ropog. Lámpa nem tört ugyan, de a kasztni meg a lökhárító kicsit elhervadt. Verbénával izgatottan lestük a Merci sötétített oldalablakai mögül, hogy mi lesz.

Hát mi lett. Az lett, hogy a Fordos csaj előrébb jött, majd lassan kiszállt a kocsiból. A krokodil bálna nem foglalkozott ilyen bagatell dolgokkal, ő maradt a popsiján bent a kis Nissan-ban. Mikor olyan másfél méteres közelségbe került a két nő, affektálva-dallamosan (helyi specialitás, csak az írek meg a britek tudnak így nyafogni......szerintem) megdumálták, hogy jah, bocsi, nem láttam, hogy itt áll a kocsi....ugyan már, nem gond, milyen szép időnk van, süt a nap végre. Megjegyzem tényleg az volt. Kölcsönösen elvigyorogtak körülbelül három másodpercig még örülve a napsütésnek, és a Fordos csaj tovahajtott.

Kroki pedig besasszézott az immár óriás méretű parkolóhelyre az enyhén leamortizált elejű Nissan-al. Lehámozta magáról a kocsit, komótosan odaballagott az elejéhez, megnézte, legyintett egyet, majd felrakta a napszempáját, és enyhén kacsázva balra el.

Namost ebből a jelenetből messze menő következtetést bátorkodtam levonni. Sőt, nem is egyet. Először is, az angolszászok legendás udvariassága továbbra sem csak mítosz. Aztán hogy akármennyire válság van...még mindig...akár mennyire ott sorakozik Írország a halálsoron, Görögország, Portugália, Olaszország, Spanyolország mögött, várva a lassú halált....akármennyire megszorító csomagokról szólt az elmúlt két év, és akármennyire igenis érezhetően többe kerül az élet itt kint, mint azelőtt. Szóval mindezek ellenére nekem az jött le ebből a diszkrét kis intermezzóból, hogy nincs nagy baj itten kérem.

Magyarországon a minimum lett volna, hogy rendőrért kiáltanak, hogy űrlapokat töltögetnek, és jó esetben csak anyáznak, rosszabb esetben tettlegességig is fajultak volna a koccanás résztvevői. Legalábbis szűk három éve még így mentek a dolgok otthon, és a híreket elnézve ez nem hinném, hogy pozitív irányba mozdult volna el.

Igen, ez jelenthet még sok minden mást is. Például azt, hogy itt egy teljesen átlagos ember, még akkor is ha épp nincs munkahelye, egy átlag havi jövedelméből simán megvásárol egy tisztességes állapotú használt autót, ami az életben betöltött szerepét tekintve nem életcél, nem műtárgy, nem státusszimbólum....hanem egy használati tárgy. Mondjuk mint egy pohár, egy tányér, vagy egy mosógép. Az ember használja, a használat során lassan vagy kevésbé lassan tönkremegy, és akkor vesz másikat. Meggyőződésem, hogy ez az egészséges hozzáállás. Ennek kellene lennie otthon is. Ja, de nem lehet, mert Magyarországon négyszer meg ötször annyiba kerülnek a használt autók, mint bárhol máshol máshol Európában. Miért is....? Tudjuk jól. Lehetne itt beszélni a regisztrációs adóról, a bürokrata autóátíratási procedúrákról....az eredetvizsgáról, a törzskönyvről....az illetékről. (Ezek itt ismeretlen fogalmak). Lehetne folytatni a sort a biztosítótársaságokról, amikről ugyan személyes véleményem azlért megvan...de amik kifejezetten nem azért vannak, hogy kizárólag packázzanak az emberrel, meg ipari jelleggel nézzék palimadárnak.

Lehetne beszélni az életszínvonalról, vagy az ország helyzetéről, továbbá a kilátosokról is. Mert az a tény, hogy ez a két nő nem esett egymás torkának, hanem kedélyesen a napsütésről társalogtak annak kapcsán, hogy az egyik kocsi nekikoccant a másiknak, annak bizony lehetnek olyan okai, mint például:

- A koccanás által okozott kár, az autó avulásának, a személyi jövedelmeknek és a piaci áraknak tükrében jelentéktelen
- A mindenki által fenntartott kötelező biztosítás két perc alatt kifizet egy javítást, akkor is ha fogalmam sem volt, ki volt az okozó
- Az élhető életszínvonal által megélt stresszmentes életvitel miatt a tulajdonosok nem összeomlás előtt álló idegroncsok, akik vergődnek a hiteleik és a nem létező kilátásaik között, hanem jókedvű, kiegyensúlyozott polgárok, akiket megbecsül a saját országa/ munkáltatója/tanára/diákja/főnöke/beosztottja/kollégája stb.
- Kulturált emberi lények lévén az autótulajdonosok képesek voltak mindezen tények higgadt és logikus átlátására, és belátták, hogy egy bármilyen vita értelmetlen, felesleges, de legfőképp méltatlan lenne hozzájuk.

Az okfejtésem lehet, hogy nem beleköthetetlen. Mindenbe bele lehet kötni. Egy azonban biztos. Tátott szájjal néztem, amint a két nő bemutatta, hogyan kell...nem. Hogyan érdemes kezelni egy ilyen szituációt. Azt hiszem, nem is olyan könnyűt kívánok, ha azt kívánom, hogy minél hamarabb legyen ez a történet jellemző Magyarországra is.

carpe diem

2011-07-12T08:43:00.002+01:00

Már megint vagy még mindig öregszem. Igazából a lelkem legmélyén persze gyereknek tartom magam, és azt hiszem ez sosem fog megváltozni, viszont ahogy haladok előre az életben, egyre inkább képesnek érzem magam arra, hogy meglássak dolgokat.

Rájöttem arra, hogy a bölcsességhez mindenképpen kell két dolog. Az egyik az, hogy tisztában legyünk a helyünkkel a világban. Hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és mik a céljaink. SOk ember van, aki ezek nélkül, vagy ezek tudatos megélése nélkül csak úgy él bele a világba. Ezek az emberek nem bölcsek. Azért nem, mert azt hiszik, ráérnek. Azért nem, mert azt hiszik, a gyeplő az ő kezükben van. Hogy ők irányítanak. Pedig nem.

A másik dolog, hogy fel kell ismerni azt, hogy a fej van mindig kéznél. Amikor még igazán gyerekek vagyunk, akkor hisszük azt, hogy a világot meg tudjuk változtatni. Ahogy múlik az idő, az ember rájön (ha rájön), hogy neki kell megváltoznia. Sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb magunkat megváltoztatni, mint a világot körülöttünk.

Namost ezek a szavak így leírva lehet, hogy fellengzősnek tűnnek és üresnek, de egyáltalán nem azok. Számomra nem. Én az elmúlt években nagyon sok mindent megtanultam. És kifejezetten sajnálom azokat az embereket, akik céltalanul, bizonytalankodva lézengenek csak az életben, mert majd el fog jönni számukra egy megrázó pillanat, amikor felismerik, hogy az a céltalan lézengés....az volt maga az élet. És boldog mosollyal kellett volna megélni, tudatosan, élvezve....nem szenvedve, billegve, elégedetlenkedve, panaszkodva.

Tudom, az ember bonyolult szerkezet, és nem lehet ötletszerűen átkonstruálni magunkat. Talán épp ehhez kell az idő, a megérés, hogy a bölcsességet megszerezzük hozzá. Hogy felérjük ésszel, átlássuk jobban az életet, nem tudom. Talán túlbuzog a kognitív énem, de nem bánom.

Sokszor van, hogy elvakítja az embert a ma. A jelen, az élet ott tolong az orrunk előtt a problémáival, eláraszt az ingereivel, lefoglal az elvárásaival. Hiszek benne, hogy tudni kell megállni és hátralépni egyet, hogy meglássuk az erdőt a fa mögött. Sokan, sokféleképp megfogalmazták már ezt, de nem baj, bennem most értek meg (újra) ezek a gondolatok. Én semmiképpen nem akarok billegni, szenvedni, vergődni, problémázni, panaszkodni. Képesnek érzem magunkat arra, hogy úgy keressük az utunkat, hogy közben tudatosan élvezzük az élet minden pillanatát. Mi más lehet ennél jobb?

Carpe diem.

:)))

2011-07-11T02:33:00.001+01:00

Hahhhh, egy éve, ilyentájt, Calais-tól délre, vmi kis turistafaluban élveztük a 40 fokos francia kánikulát.. :D

elismerés

2011-07-10T13:50:00.004+01:00

Az ember ugye nem válogathatja meg a rokonságát, szóval ha lehet, sokszor csak a partvonalról figyelem pl. a tesóim életét, és igyekszem úgy tenni, hogy nagyon semmi közünk nem lenne egymáshoz.

Mint például ma is, mikor is az egyikőjük beírta a Fb-on, hogy milyen ügyes, és lehet neki gratulálni.
Ööööööö. Ez nekem olyan bizarr.

Emlékeim szerint kevés elismerést kaptam/tunk gyerekkorunkban. Ez, ahogy anyánk öregszik, megváltozott, de tény, hogy Tőle mind a mai napig furcsán hangzik bármiféle dicséret.
Mikor Buddyval összekötöttük az életünket, elég kicsi volt az önbizalmam. Ez legfőképp abban mutatkozott meg, hogy nem mertem vminek nekifogni, merthogy úgy sem sikerül.
De a büdös életben nem hangoztattam, és erőszakoltam ki másoktól az elismerést azzal, hogy "lehet gratulálni" vagy "olllyan büszke vagyoook magamra".. csakmert leküzdöttem a saját gátjaimat, és megtettem azt, ami szerintem nagy dolog volt. NEKEM és a társamnak ez nagy dolog volt, minden más meg mellékes.
Persze sajnálom is, hiszen még mindig nem kapja meg gyaníthatóan azt, mit én Buddy mellett meg igen, jelesül, hogy támogat, büszke rám, elismer és még sorolhatnám azt a sok-sok jót. És nincs szükség ezek kierőszakolására. Mert azért azt ugye tudjuk, hogy nem az számít, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondja.
Legyen az dicséret, elismerés, vagy kritika. :)

Kölyökmágnes

2011-07-09T18:50:00.002+01:00

Észre kell venni ezt a dolgot, mert ha nem figyelek oda, hajlamos vagyok arra, hogy inkább tűnjön bosszantó dolognak, mintsem bármi pozitívnak. Azért milyen érdekes, mennyire tele van a világ ilyen dologgal. Felületesen nézve valami negatív, de ha jobban belemélyedünk, akkor kiderül, hogy már-már giccsesen igazi, mélyről jövő, nagyon erős pozitív energia.

Szóval ha a Hannus felől közelítem meg a dologt, akkor is látom. Azt látom, hogy bár itt él velünk, alkalmazkodunk egymáshoz, részt veszünk egymás életében, de neki amint lehetősége van, különvonul, és éli a saját életét. Ami elsősorban persze a barátját jelenti, illetve a vele való kommunikációt :) Teszem hozzá gyorsan, egy tizennyolc évnél idősebb gyereknél misem természetesebb.

Az összes többi gyereknél viszont megdöbbentő, mennyire bennünk van valamiféle mágnes, mert tök mindegy, hogy miért, mikor és hogyan, de ahol mi vagyunk Verbénával, ott akarnak lenni ők is. Ha a kertbe megyünk meginni egy kávét, mert véletlenül kisütött a nap, akkor legyen bármilyen izgalmas computer- vagy konzoljáték, vagy film, vagy tévéműsor, biztos, hogy nem telik el 5 perc, és ott nyüzsög körülöttünk az összes. Ha a konyhában csoportosulunk, vagy a sitting roomban, akkor is ott vannak mindig körülöttünk. Mintha valahogy vonzanánk őket.

Ez baromi jó érzéssel tölt el. Mert egy szülőnek ez jó. Jó, hogy három mondatot nem tudunk egymással megdumálni, mert nincs rá idő, hiszen esélyünk nincs megszólalni. Jó, hogy mikor az idősebb kölyök is ha velünk jön valahova, ahova csak eredetileg ketten akartunk volna menni, akkor folyamatosan beszél, locsog. A suliról, a barátokról, a célokról, a tervekről, a hogyanokról. Jó, hogy fel sem merül benne, hogy esetleg a negyven percnyi autózás alatt - ha nem jött volna velünk- valószínűleg nem néma levente módjára ülnénk egymás mellett az autóban, és néznénk előre, hanem beszélgetnénk egymással :)

Azért jó, mert tudom, sok helyütt épp a kommunikáció hiánya a probléma, hogy a gyerekekből úgy kell mindent kihúzni harapófogóval. Jó, hogy nálunk ez másképp van. Mert tudom pontosan, hogy eljön majd az az idő, mikor a gyerekem élete kikerül az enyémből, a miénkből...és majd akkor metszi egymást a két halmaz, ha találkozunk. Nem úgy, mint most, hogy egy halmaz van, a miénk.

Nem tudom, lehet, hogy ebben nagy része van az izolációnak, amit akarva-akaratlanul okozunk magunknak azzal, hogy idegen országban, külföldiként éljük a mindennapjainkat. De akkor is tetszik.

emlékképek

2011-07-08T11:43:00.005+01:00

Hát igen, megint a megszokott 12 fok van, amit felhőszakadással tarkítanak meg nekünk az Égiek.
Emlék már a hétvégi nyárias idő:

kirándulások

2011-07-04T08:56:00.005+01:00

2 kiruccanást is megejtettünk az elmúlt 7en.

Az egyik ugyan nélkülem zajlott, dolgoztam. A Devil's bit-re mentek a többiek, ez itt van tőlünk 6-7 km-re, de még eddig csak a 2 lány járt arra. Nagyon jól érezték magukat mindannyian, pedig még hasalás is volt, Kari volt a túravezető, és megígérte Buddy, hogy engem is elvisz majd oda.
5-6 órát töltöttek el ott, a gyerekeket aznap nem is kellett altatni nagyon. :DDD

A tegnapra nagyon rákészültünk: tudtuk, h jó idő lesz, verőfényes napsütés, úgyhogy beterveztük az Inch-et.
Szendvics hegyek, behűtött üdítők, UV-mérő (!!! :))), és még egy jópofa kisasztal-szék kombót is vettünk a teszkóban, hogy a gyerekek tudjanak kényelmesen enni. Tetőboxot is feltettük, reggel naptejezés, elindulás... és igen, ahogy rákanyarodtunk a Dingle-re, tiszta felhős lett felettünk, és sosem ment el.. ÁÁÁÁÁ!!!!
Jusztis jól éreztük magunkat, depláne, hogy a srácokat nem lehetett visszatartani a fürdéstől. A kedvenc bigyó-boltunkban vettük nekik egy kis deszkát is, azzal nagyon sokat játszottak.
Aztán egy jó 3-4 órás szenvedés ("Majd mindjárt kisüt a nap, nééézd!") után megnéztük a neten, hogy merre nincs felhő, és ugye mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy neki is induljunk újra.. szóval irány Dél.
Cork alatt egy Inchydoney helyet lőttünk be, ragyogó napsütés, millió ember, kékeszöld tenger..
A fürdőzést sajnos beárnyékolták a medúzák, így inkább csak pacsáltak a végén a gyerekek.
De jó volt, szép volt, képek majd egy következő posztban.

rövid

2011-06-29T18:42:00.004+01:00

Akkor ma hivatalosan is befejeződött a suli.. juhhééé... :)

A fiúk a héten hazahozták az összes cuccaikat: projektek, rajzok, festések, fogalmazások.. stbstb.
Az egyik kedvencem a Jancsi-féle 'My thinking-book" : ez egy kis - a tanár által lefűzött- könyvecske, amibe olyan fogalmazások kerültek, amihez a legelső mondatot adta meg a tannéni, a többit meg nekik kellett kifejteni. Mint pl. "My ideal birthday party would be..."
Olyan jó kis dolgokat írt, és okozott meglepetéseket is.. pl. a kedvenc állata a macska. :O eddig erről nem is mesélt.. Szegény jól kifogta velünk: Buddy szuper-allergiás a macskákra, én meg gyerekkori emlékek kapcsán nem igazán szeretem őket.
De a lényeg, hogy mennyire szeretné, ha egyszer a legjobb barátja, Darragh , itt aludhatna.
Így most mi leptük meg, és megszerveztük, hogy itt alhasson.
(Halkan jegyzem meg, hogy lehet, h rendszeresíteni kellene, ugyanis akkora rendet vágtak tegnap a szobájukban, mint még soha.. :DDD )

A nyári tervekből mostmár 100%-os valóság lett: staycation lesz. :)
Anyám jön 10 napra, akkor leszek én is szabin, és a látogatását megragadva fogunk csatangolni.